2015. április 6., hétfő

Pieter Hugo a Fondation Henri Cartier-Bressonban

Na jó, végülis nem kerülhetem meg mindig a feladatot. Úgy terveztem, hogy egyszerűen nem irok erről, de most mégis.
Az van ugyanis, hogy a franciáknak fontos Afrika, mivel francia gyarmat volt, és a mai napig nagyon erősek a kapcsok. Amikor pl. francia cégnél dolgoztam, volt egy csaj Reunion-ról, ami egy kis sziget Madagaszkár mellett, és neki nem kellett magyaráznia, mit keres Párizsban, nekem meg igen. Elég végigmenni Párizs külvárosában: na nem is folytatom - bár istenit ettem egy bambara (!) nyelvű vezetésével mindössze 2 euróért.. Szóval a képlet egyszerű: ők tudnak franciául, meg is próbálnak tetszeni a franciáknak, tehát foglalkoznak velük, pont mintha erdélyi magyarokról irnék. Csak az a helyzet, hogy engem személy szerint nem érdekel Afrika: köszönöm, elég volt amit láttam belőle - és az persze nagyon kevés volt. Tunéziában a robogókölcsönző srác, aki egyszerűen "demain, c'est demain" jelszóval (holnap? hát az vagy eljön vagy nem) nem hajlandó több napra járművet adni, a 10 éves kissrácok, akik erőszakosan letámadnak a bazár bejáratánál, pedig abszolút semmit sem akarok venni, az irtózatos meleg miatti tespedség, lepukkant házak mindenhol, és újra és újra az erőszakos kéregetők, az erőszakos büfések, járókelők, gyerekek, akik a kezedbe nyomják a műanyag vackukat, hogy aztán két saroknyit kövessenek fél euróért, a taxisok, akikkel fél órát kell orditozni, hogy értelmes áron elvigyenek, és legalább kétszer ott is kell hagyni, de még igy is kicsit többet fizetsz, mint amennyit kéne, szóval köszönöm nem, akkor inkább maradok itthon, és legalább megúszom a halom betegséget, ami ott tombol.
De van egy másik Afrika is, csak ahhoz nem turistaként kéne közeledni, ahhoz egy kicsit le kéne lassulni, nem várni semmit tőlük de nagyon megértőnek lenni. Nekem most ez még nem megy - sajnálom, és sanyargathatnám magam emiatt, ehelyett legyen vezeklés ez a bejegyzés és a kiállitáson eltöltött óra. Ők is csak a körülményeik rabjai, és hát nem tehetnek róla hogy olyanok a körülményeik. De ez is csak duma, ha valaki arra jár, nézzen be és lehetőleg ne gondoljon semmit. Úgysem fogja tudni megállni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése