Mit csinál Riegl Judit
Egerben? Hát az új sorozatát állitja ki. De hogy miért Egerben a Kepes
Intézetben, azt senki sem tudja. És miért Riegl Judit? És egyáltalán?
Szögezzük le gyorsan,
hogy Riegl Juditnak már nincs szüksége a Kepes Intézetre. New Yorktól Párizsig
elég sok galéria foglalkozik a képeivel, nekem a legszimpatikusabb kiállitása
New Yorkban volt a János Gát Gallery-ben. De emlékezetes lehet a Ludwig anyaga
is: ott szinte az összes korszakából láthattunk képeket, és meg kell emliteni a
Makláry galériát is, ahol szintén megfordult néhány képe. Az új lepel anyaga
tehát bárhol megjelenhetett volna, örüljünk tehát, hogy csak Egerbe kell
elmenni érte.
Meglehetősen zavarba
jöttem az anyagtól. Egyrészt a sétálóutca nyilvánvalósága a fagyipultokkal,
nyaralás közepén bemenni a légkondiba, de leginkább a képek sokrétűsége az,
amit szokni kell. Ez az anyag ugyanis nehéz. Emberi testeket látunk, de pont
határeset, hogy még absztrakt-e vagy konkrét. Ha nem ismernénk az életmű sokszinűségét,
azt is gondolhatnánk, hogy a sok absztrakt munka után valami egészen mást akart,
de azért mi tudjuk, hogy korábban is kacérkodott a figuralitással. Ha viszont
ezzel nem törődök, akkor Georg Baselitz jut eszembe, az ő alakjai jutottak most
eszembe ezekről a képekről.
Kerülgetem a kását.
Egyfelől nem tetszenek a képek, legalábbis úgy nem, mint a robbanás sorozata,
ami előtt többször fél órát is álldogáltam/üldögéltem (a Ludwigban a megnyitón
kívül nincs sok látogató). Nem is kivánom őket olyan értelemben sem, hogy a
nappalimban nézegetném őket, mégis nem csak technikai értelemben jól
megfestetett képek ezek. Kit is húzzak elő? Bacont? Őt sem kellemes nézegetni,
de azért a képei lehetnek fontosak. Azt gyanitom, hogy a képek nem a legjobb
kedvben fogantak. Nem a játékosságot látom, hanem a.. hmm elmúlást? Talán nem
ilyen direkten, de igen. Ó bocsi, az nem az én asztalom. De másnak még lehet
az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése