Ha már pop, van egy kedvenc filmem Warholról. Ugyanis az a helyzet, hogy mi itt ebből a pici országból abszolút nem értjük, hogy miként lehetett ez a halk szavú, leginkább anyátlan mitugrásznak kinéző ficsúr a század legnagyobb dobása, pláne Amerikában, ahol aztán tényleg minden sarkon akad egy nála hangosabb és jobb. És a képei végképp nem győznek meg, hiszen csak azokat látva végképp egy amatőr plakátmásoló jut eszünkbe, már persze azoknak, akik gondolkodnak, és nem fogadnak el bármit, amit látnak. Mert vehetjük Warhol bármelyik képét, ma ezeket nézni kb. olyan, mintha egy amatőr gimis első próbálkozásait látnánk, főleg mondjuk Richterhez hasonlitva. Csakhogy Warhol nem véletlenül került oda, ahova került, és nem csak azért, mert ő is azokhoz tartozott, akik kihagyták az alvást, és éjjel-nappal pörögtek valamin.
A BBC dokumentumfilmjében az a legjobb, hogy nem akar értelmezni. Nem mondja meg, miért ez vagy az a kép a legjobb, ehelyett bemutatja, méghozzá eredeti filmrészletekkel Warhol gyárát, a munkafolyamatokat, embereket, akik még élnek, kávézókat, ahol beszélgettek, satöbbi. Feltűnnek Warhol segitői, akik most, 70 vagy még több évesen is lelkesen magyarázzák, hogy mi történt akkoriban, milyen történetek voltak. Elvisz az eredeti helyszinekre, és noha a gyár ma már nincs meg, ez New York-ban nem véletlen ilyen ingatlanárak mellett, azért elég sok helyszinre sikerül bejutniuk. A film interjúk során mutatja be Warhol szokásait, helyszineket, amik fontosak voltak neki, egyszóval úgy tesz, mintha komolyan venné a dokumentarizmust. Jár az ajánlásom, kár, hogy az eredetileg a BBC 4-es csatornáján bemutatott filmet kevesen ismerik errefelé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése