2015. november 29., vasárnap

Bruno Barbey és az arab világ a párizsi fotóházban

A lövöldözések előtt még mindenhol "Az arab világ első biennáléja" cimszóval hirdette a párizsi fotóház (MEP, mep-fr.org) az új kiállitását, de most már szó sincs ilyesmiről, sőt óriási betűkkel most azt hirdetik, hogy mindenkit átvizsgálnak (megmotoznak) és csomagot senki se vigyen, és gyorsan megszüntették a szerda esti ingyenes belépést is. Igaz, a Charlie támadás után is állt két őr, viszont ők meglehetősen jófejek voltak, amikor megmutattam nekik a hátizsákomat (Párizsban mindig nagy hátizsákkal járok). - Csak nem a Pompidou-ból jön - kérdezte az egyik, meglátva a könyveimet a zsákomban, aztán intett is, hogy én biztosan nem jelentek veszélyt. Azóta viszont láthatóan nem a könyvtáros nézegeti a dolgokat (vissza is kellett mennem nyitvatartási időn kivül fotózni). De hát van-e félnivalója a fotóháznak? Ezt nem tudom, de a bent látható képek nem engednek a középszerűségnek, ugyanolyan jók mint az eddigi kiállitásokon. Ezt azért fontos elmondani, mert senki se gondolja, hogy arab világ kapcsán csupa mosolytól elégedett épitőmunkást fog látni az 50 fokban. A fotóház nem olyan.
Mondjuk ez az arab világ szlogen kicsit félrement. Itt kérem jó fotók láthatók Algériától..hmm. Kináig. Vagyis mondjuk azt, hogy Bruno Barbey, miután Magnum fotós, ugyanannyi köze van Egyiptomhoz mint Szudánhoz (tudom hogy az sem arab). Azt akarom kinyökögni, hogy egy világjáró fotós, hát igen, arab országokban is járt, de a kiállitás ennél szerencsére több.
Talán Koudelkához hasonlitanám leginkább a stilusát, bár az nem lenne politikailag korrekt. De mégis. Ez az a szem, ami éppen a szenzációhajhászáson innen van, de azért még érdekes. Az is nagyon tetszett, hogy nem kizárólag a világpolitika érdekli: persze a tüntetésekről vannak képek, de akkor is fotózott, amikor épp nyaraláson volt - ha egyáltalán van ilyen egy fotósnak.
Egy szinttel lejjebb Massimo Berruti-nak lehet örülni, viz témájú sorozata csodás. Ha a témaválasztása tudatos volt, akkor egy eszes professzort kell a fotósban sejtenem, ha csak utólag állt össze a kép, akkor is rettentő erős lett az anyag. A viz, amiből kevés van, nekünk itt ezt nehéz elképzelnünk, de a közel-keleten ez már fogósabb kérdés.
Az egyik képnél az jutott eszembe, hogy voltam egyszer egy nyaraláson valahol, és az alkalmi idegenvezetőnk, mivel mecsetbe nem lehet csak úgy besétálni, hangosan és erőszakosan úgy kezdte a mondandóját, hogy ebben az országban 100 % muzulmán. A 100 %-ot kb. háromszoros hangerővel mondta, ettől hiteltelen is lett rögtön. A fotóház most elég hangosan jelentette ki, hogy arabokról fog szólni a legközelebbi kiállitása, pedig nem. Köze nincs az arabokhoz, annál több a fotográfiához, és ettől nekem egészen jó kedvem lett...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése