2015. november 19., csütörtök

Dezső Tamás új albuma: Notes for an epilogue

Viszonylag könnyű szivvel jelenthetem ki, hogy Dezső Tamás mostanában a legnagyobb név a fotográfiában. Nem mindenkinek van los angeles-i galériája, mármint a Robert Koch galéria képviseli a képeit, és a Hatje Cantz kiadónál sem mindenkinek jelenik meg könyve.
Igazából nem most kezdődött ez a történet. Egyike volt azoknak a Romániából idejött magyaroknak, akik Pesten szembesültek azzal, hogy ez az ország mégsem az álmok földje. Fotósiskolába járt, aztán riporterkedett is, de rájött, hogy ennél többre is viheti. Idáig ez mondhatni szabványos, ezer-ilyen-van történet, csakhogy most jön a csavar. Mert Tamás ahelyett, hogy beletörődött volna a helyzetbe, százszor annyi energiát kezdett belepakolni a dologba. Vett egy középformátumú fényképezőt - honnan tudta, hogy az lesz neki jó, meg honnan volt rá pénze, talán csak nem éhezett a 1,5-2 milliós kameráért? - és elkezdett olyan képeket késziteni, amit mindannyian szerettünk volna, de sosem tettünk bele annyi energiát, hogy valóban elkészitsük. Pl. ezt:
Mindannyian emlékszünk azokra a 8. kerületi lerombolt telkekre, ahová hamarosan új épitésű borzalmakat épitenek. De addig is általában parkolóként használták őket, vagy akár még annak se, csak odaraktak egy biztonsági őrt egy lakókocsiban és kész. Nagyon jellemző kép, de felhivom a figyelmet pár dologra: először is, a fények egyenletesek. Vagy megtalálta a fotós azt a percet, amikor a természet igy világit, az viszont azt jelenti, hogy pár napot rá kellett szánnia, hogy különböző időpontokban odamenjen, vagy világitott, de akkor ismét sok pénz volt abban, hogy igy nézzen ki a kép. Az is bizonyos, hogy az őr helyett egy barátja ül a lakókocsiban, az viszont azt jelenti, hogy nem csak úgy kattintgatott, hanem odament, megbeszélte az őrrel, satöbbi. Az egész képből árad az a fajta profizmus, aminél első ránézésre is tudjuk, hogy mi nem tudtuk volna ilyen jól elkésziteni.
Ha most visszatekerem az időt mára, akkor egyáltalán nem csodálkozom, hogy Dezső Tamás sikeres lett. Annyira sikeres, hogy immár az albumáért az Anzenberger galériáig kell elmenni Bécsbe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése