2015. november 20., péntek

Warhol Párizsban

Kicsit szégyellem az eddigi viszonyomat Warholhoz. Ő egyike azoknak a nagy neveknek, akiktől itthon sosem látunk semmit, nem értjük, mit miért csinált. Még leginkább a Ludwigban lehetett pár képet látni tőle, de 1-1 kiragadott kép nem segit az értelmezésben.
Mit is tudtam eddig róla? Hát hogy a pop művészet kitalálója, egy hülye frizurás ember, aki ugyanakkor csendes, a képei pedig..Hát mit is mondjak.. Bénák. Marylin Monroe fénykép más szinekben? Húskonzerv? Autóbaleset? Mégis mi a túrót képzel ez a fickó? Ez művészet? Ezt én is meg tudnám csinálni...
Ja. Pont úgy meg tudnám csinálni, mint az előbb idecitált El Kazovszkij képeit.
Amikor New Yorkban jártam a Momában, kaptam egy nagyobb adagot Warholból, ott főleg a leveskonzerv, Monroe képekből van sok, és igazából ott sem értettem,hogy egy Rothko vagy Pollock mellett mit is keres ő ott. Egészen Párizsig kellett mennem a Petit Palais-ig, hogy megvilágosodjak. Warhol ugyanis forradalom a javából, csak nem úgy, ahogy én azt addig elképzeltem. Nem az a lényeg nála, hogy milyen képeket készitett, hanem az életvitele, a jelenség maga. Láttátok a Keith Haring filmet (Christina Clausen rendezésében)? Persze hogy nem, mert itthon nem kapható. Nem baj. Egészen addig a festő, a művész fogalma azt jelentette, hogy valaki ül egy szobában magányosan, és mint egy megszállott dolgozik. Warhol és társasága voltak az elsők, akik meghaladták ezt a képet. Nem véletlen, hogy annyit emlegetik a Factory-t, Warhol műtermét. Az egy olyan hely volt, ahol összejöttek az emberek, zenéltek, buliztak, és már elnézést, de csesztek az egész 20. századra. Drogok? Hát persze, de azért tegyük hozzá, hogy a két világháború, az absztrakt realizmus, ami lényegében Pollock után mit is lehetett volna mondani? Fessünk virágokat? Ugyan már! Ilyen nézőponttal a legyen mindenkinek elérhető a művészet szlogen a sokszorositott képekkel nem is olyan béna ötlet. Ráadásul ez az a pillanat, amikor a fogyasztói társadalom kirobbant. Erre pedig reflektálni kellett.
Vissza a kiállitáshoz. Nagyon jó ötlet volt, hogy berendeztek egy termet úgy, ahogy az a Factory-ban is lehetett volna, és tényleg max. hangerővel bömböltették a házi zenekaruk, a Velvet Underground koncertvideóit. A videó többet mond, mint 100 sor szöveg, itt pedig a hangulat nagyon könnyen elkapja az embert. Kicsit arrébb a screen test videók láthatók, de vagy 20 egy teremben: amikor Warholt már a videózás érdekelte, azt kérte az alanyaitól, hogy nézzenek szembe a kamerával pár percig, amig beállitja a fényeket. Ironikus módon sokszor ezek is sokat mondanak az alanyról. Van egy csaj, aki szinte vonaglik, annyira szeretne szerepelni, illegeti magát, egy komoly férfi csak néz a kamerába és nem mozdul, egy másik ide-oda néz, kényelmetlenül érzi magát. Ha akkor tudták volna, hogy ennyi idő után egy fél városnyi ember nézi őket...
Ugyanakkor ismét itt az idő, hogy felhivjam a figyelmet arra, hogy ezúttal nem a műalkotás a lényeg. Bevallom, a new york-i Empire State Buildingről készült 8 órás (!) felvételből kb 30 másodpercet birtam megnézni. Warhol azt mondta, hogy a néző vissza-visszatér majd a filmhez, és bár nem lát változást, ha egy óra múlva tér vissza, apró korrekciókat fog látni, pl. világosabb a kép. Na ez nem kifejezetten nézőbarát videózás...
Sok műnek ma már dokumentumértéke van. Én. pl. nem tudtam, hogy Kennedy feleségéről is készitett egy sorozatot, meg persze a barátokról, a zenészekről, úgy általában a Factory látogatókról..Ezek a képek nem jók abban az értelemben, hogy esztétikailag vagy fotótechnikailag jók, hanem olyan képek, amiket senki más nem tudott volna elkésziteni.
Ugyanakkor az utolsó teremben olyat láttam, amin azóta is rágódok. Meg is mutatom:
Ezek olyan képek, amik lényegében 1 kép variációi: alul és baloldalt van egy folt, ami változatos szinű, a kép többi része pedig fekete. Még most ,annyi évvel az elkészültük után is látszanak az erőteljes ecsetvonások, amik persze csak jóindulattal erőteljesek, festéstechnikailag gagyik, oda se figyeltek, hogy ne látszanak. És ez a mennyiség..Nem pici a terem, de bizony megtelt a képekkel. Egyenként is jó nagyok, olyan 2* 3 méteresek, ekkora tömegben pedig furcsa érzésem lett tőlük. Igen, ezek egyedi festmények, de ne gondoljuk, hogy Warhol, vagy bármelyik segéde 5 percnél többet töltött el a festésével..Mindenesetre jó sok festék fogyott..Ugyanakkor az a röhejes, hogy igy tálalva ezt a rengeteg képet, rengeteg analógia jut eszembe, pl. mindegyik egy festőt ábrázol, és ha igy nézzük, bizony nem sok különbség van a festők között..De persze mindenki azt gondol amit akar...




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése