2015. december 11., péntek

Könyvajánló: Esterházy Péter, Szüts Miklós: a bűnös

Nehéz elvonatkoztatni arról, hogy egy egészen friss hir szerint Esterházy Péter hasnyálmirigyrákos, és a könyvben is igy hivják az egyik főszereplőt (Hasnyálka). Vajon csupán ez a szomorú dokumentálás a fő motivum vagy más erénye is van a könyvnek?
Meglehetősen hosszú hagyománya van a képeskönyveknek, akár azt az esetet vesszük, hogy egy hires iró irt egy albumba, akár egy festő illusztrációiról beszélünk. Esterházyt mindenki ismeri de ki az a Szűts Miklós?
Előszöris Esterházy barátja. Ez egyrészt a weblapján lévő toszkán kirándulás képein is látszik (mármint hogy együtt nyaraltak feleségestűl), másrészt Esterházy akárkinek nem adott volna szöveget. Egy ilyen kötet feltétlen barátságon alapul.
Másfelől én még sosem hallottam a festőről és ez nem véletlen. Ő is egyike azoknak, akik remekül élnek az állam emlőjén, és eszükbe se jut, hogy esetleg a piacon méressék meg magukat. A legtöbb magyar intézet már vendégül látta a festőt, és többek között a vigadóban is láthattuk képeit, de olyan világhires helyeken is, mint a Dorog galéria a mesés és festői Dorog városában. A pályája egyik csúcspontja lehetett a békásmegyeri evangélikus templombeli kiállitása. Hú de gonosz vagyok, igaz? Csakhogy okkal vagyok gonosz, mert a képekkel igen nagy problémáim vannak. Akvarellek ezek, de a legtöbbön mégiscsak annyi látszik, hogy itt valaki festékkel pacsmagolt. Az anyagszerűség látszik, de az azért nagyon kevés ide. Nagyjából 30 képet láthatunk, de abból rögtön kiesik jópár, mert egy üres lapot ábrázol. Nem, nem ragadtam le Rodcsenkónál, leginkább amúgy Rothko-ra tudnék utalni a képekkel, de egy fegyelmezetlen, álmos Rothko-ra. Itt az alkalom, hogy leirjam: pusztán képzőművészeti szemszögből a képek nem állják meg a helyüket. Ha kiraknám őket a könyvből, vagy akár egy kiállitáson látnám őket, másodpercekre kötnének csak le. Egyik-másik képen elindul valami, látok ötletet, majd gyorsan a következő képen már annuláltunk is mindent. Ki lehetett volna használni a sorozatszerűséget, és az első lapokon még látom is ennek jelét, mert azokon szinte semmi sincs, mig a későbbi képeken legalább néhány motivum akad azért, de ez sem folytatódik, az pedig, hogy szinte mindegyik blokkot egy üres lap zár le, pocsékolásnak tartom.
Mi a helyzet az irással? Esterházy, még mielőtt Harmónia Caelestis-eket irt volna, kitűnő novellista volt. Ha azonban csak novellának olvasom a könyvet, akkor annak kevés. Eleve kevés a szöveg, és annak nagy része is kikacsintás az olvasóhoz, meg sem próbál valami történetet összehozni, csupán nagyon korrekt akar lenni, és pár nyelvi sziporkának örülhetünk. Ez sem kevés, de könyvnek egy kicsit vékonyka. Nincs ajánlás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése