Czóbel Béla egy nagyon hires festő, azon kevesek közül, akik Párizsban is karriert csináltak a 2.vh után (tavaly volt kiállitása a Művészetmalomban Szentendrén). Ezen felül ő az egyetlen festőnk, aki elmondhatja magáról, hogy a teleket Párizsban töltötte, kb. 1948-1954-ig biztosan, de még utána is. Amúgy a Nyolcak tagja, Párizsban tanult, és mellesleg Szentendrén bálvány: szinte mindenki mesterének vagy példaképének tartotta, aki akkoriban Szentendrén dolgozott, és nem voltak kevesen. Rengeteg történet van arról, hogy a művészbarátainak újságokat, albumokat hozott Párizsból (az 50-es években, hoppá!), és mindenkivel barátságos volt, mindenkivel jóban volt. A Műértő 2014 szeptemberi számában külön is foglalkozott azzal, hogy a rettegett 50-es években hogyan vitte ki vásznait Párizsba, és egyáltalán, nyilvánvalóan a rendszeren felül állt, hiszen minden évben majdnem az év felét Párizsban töltötte, aztán hazatért, és mintha mi sem történt volna, a Párizsban vett festékeit, vásznait hazahozta, és Szentendrén dolgozott (miközben olyan festéket sehol sem lehetett kapni, megjegyzem a jobbakat ma sem!). Soha senki nem állitotta meg a vámon, nem volt feltűnő, hogy kifelé kb. 60-70 nagyméretű képpel utazik...Meseregény, de igaz. Bárcsak igy bántak volna pl. Kassákkal, akit nem engedtek el a párizsi kiállitására, pedig nagyon megérdemelte volna, és jó propaganda lett volna..
Hamvas cudarabbul járt. Mindenki ismeri a történetet, hogy a nagy gondolkodó raktárosként dolgozott. Sőt, 1948-ban mondvacsinált okokkal kirúgták a könyvtárosi állásából, és onnantól nélkülözött, nem csak anyagilag, de onnantól egyetlen regénye, esszéje nem jelent meg, és tulajdonképpen még ma sincs elismerve, ugyanis átcsúszott az ezoterikus kategóriába (legalábbis a könyvesboltokban biztosan), műveinek jóformán nincs kritikája és ismertetése, nyilván nem kötelező tananyag miközben immár 28 kötetben jelent meg az életműve, ami persze lehet riasztó is, hiszen ennyit elolvasni embertelen munka, pláne úgy, hogy a fő regénye, a Karnevál használati utasitása eleve úgy hangzik: elsőre úgysem érted, olvasd el háromszor, ha még akkor sem érted, akkor majd 20 év múlva megérsz rá..
Tehát kijelenthetjük, hogy nemigen találnánk nagyobb ellentétet ennél a két embernél. És mégis úgy tűnik, hogy életük többször találkozott: az Im Memoriam Hamvas Béla kötetben (2008) Deák Károly úgy emlékszik vissza, hogy Hamvas, miután kitették a könyvtárból, Czóbel szentendrei házában (villájában) lakott, mielőtt Inotára ment az erőműbe dolgozni. Sőt, Hamvas huga egyenesen azt irja, hogy Czóbel téli kiruccanásai miatt kérte meg Hamvast, hogy lakjon ott, hogy más ne költözzön be a nyilvánvalóan látványos villába. Hogyan lehetséges ez?
Ami biztos, hogy Czóbel 1948-ban valóban Párizsban telelt. Egyrészt Párizsban enyhébb a tél, a minusz fokok ritkák, másrészt télen óriási kulturális élet pezseg ott, és mivel Czóbel a képei eladásából élt, ezért jelen kellett lennie. Nyáron viszont kiürül Párizs, a gazdagok a Cote D'Azurre mennek, nem feltűnő, ha Czóbel Szentendrén nyaral. Kézenfekvő a kérdés, hogy megtehette-e Czóbel, hogy Hamvasnak, az éppen kiátkozott embernek adja a házát, és miért pont neki? Hiszen nyilván sorban álltak volna a festők ezért a kegyért. De talán épp ezért. Egy festő talán felhasználta volna a festékeit, vásznait, ez persze feltételezés. Nem találtam a szakirodalomban semmi utalást arra, hogy Czóbel és Hamvas mikor találkoztak és miért. Czóbel 1940-ben jött vissza Szentendrére, Hamvas viszont az Erzsébet Királyné úton lakott. Habár Hamvas Béla huga azt irja, hogy "...sok időt töltött Sári nővéremék kis házában a Kőhegyen", Szentendrén.
A már emlitett Deák Károly azt is irja, hogy a Karnevált, Hamvas fő regényét Szentendrén irta a Czóbel villában. Talán igy is van. Akkor viszont, bár furcsa kimondani, de Hamvas egy olyan mecénásra talált, akinek közvetlenül köszönheti élete főművének megirását. Lehet, hogy titokban Czóbel Hamvas rajongó volt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése