Kicsit elszaladt ez a hónap, igérem májusban felpörgünk, a Pompidou-ban pl. Klee mester vár, aztán Alselm Kieferről irok, aztán..Téma van dögivel, lassan Budapest Art Week van, kár, hogy a programok nagy része igazából emlitésre sem méltó, de még igy is ki lehet mazsolázni egy jó hétvégét. A tárlatvezetések, galériabemutatások szuperek, tényleg kár a Ludwigot meg a műcsarnokot bevonni ebbe, meg aztán karszalag nélkül is elmehet bárki bármelyik galériába, persze miért menne, mostanság ez nem divat.
Akartam viszont irni az Art Paris Art Fairről, csak sajnos megint nem jutottam el úgy, ahogy szerettem volna. Hogy kellene ezt csinálni? Először is, legyen 3 nap a városban, hogy beleférjen még más is, akár csak egy itóka valamelyik kávézóban. Minden alkalommal irigykedve nézem, ahogy elsuhanok a boldog amcsi turisták mellett, hisz nekem általában 10-20 perceim vannak átérni innen-oda, ők meg banzájozhatnak egész nap. Aztán 2 napot rá kéne szánni a vásárra, de úgy, hogy ne kelljen rendezvényekre rohangálni, mindenképp benézni valahova, átsietni a sorokon, hanem úgy, ahogy igazán jó lenne: szüneteket tartva, hiszen úgyis telitődik az ember a látnivalóval, vissza-visszamenve, nem végigállva a 2 órás sort, mert úgy nem az igazi. Az se lenne baj, ha a művészeket, akiket felismerek, tudnék velük csevegni egy picit, hiszen sokkal közvetlenebb úgy megismerni valakit, ha ő mesél magáról, mint bármilyen képet nézni. Néhány gyűjtővel és galériással is elbeszélgetnék, lenne miről. Ehhez képest, amikor legutóbb voltam, volt fél napom az egészre, napközben, rohanásban, nagyon hosszú listával a kezemben hogy hova kell mindenáron elmenni.
Talán ez az értelmiségi lét hiányzik a legjobban, amikor van idő egy könyvre, van idő felfedezni, sőt, van idő elpocsékolni 2 percet csak úgy.
Talán majd legközelebb?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése