2016. április 24., vasárnap

Kalandok a könyvtáramban 2

Javában tart a Budapest Art Week, programok is akadnak, elvégre igazán nem nagy ügy összedobni pár képet és kiállitásnak hivni..De most nem erről lesz szó, arról majd később. Elhatároztam ugyanis, hogy számomra kedves könyvekről irok, méghozzá olyanokról, amik megtalálhatók a könyvtáramban, ugyanis ha mindig csak az újdonságokra figyelünk, akkor kihagyjuk azt a rengeteg remek könyvet és alkotót, akik pedig sokszor érdekesebbek, mint a mostaniak.
Mondjuk vicces, hogy úgy beszélek Annie Leibovitzról, mintha már meghalt volna, de az tény, hogy már most klasszikus, mégpedig azért, mert a 70-es években egyszercsak elkezdte fotózni az akkor nagymenő zenekarokat. Ezeken a képeken nőtt fel Amerika szerencsésebb fele.
Az American Music mégsem ezeket a képeket mutatja be, hanem egy nagyivű válogatást hoz az amerikai blues (meg persze más stilusok) gyökereiről. Mintha Benkő Imre nem Ózdot fotózta volna, hanem zenekarokat. Az abszurd felvetésért elnézést kérek, de a párhuzam működik. Ugyanis Leibovitz vette a bátorságot, és nem a nagykutyákról készitett albumot, bár néha ők is megjelennek, pl. Bon Jovi, hanem az ismeretlennek tűnőkről, akiket mások nemigen fotóznak. Jó, persze Les Pault nem nevezném ismeretlennek, sőt, ha ott élnék, biztos a többiekről is hallottam volna (mint ahogy pl. a Dixie Chickről hallottam is), de itt, ebben az országban a képek 90 %-a tökismeretlen embereket ábrázol.
Ettől még a képek jók. És innen kezdődik az, hogy a fotó nem azért érdekes, mert hú, ott van Bon Jovi, hanem mert a képek primák. Először csak az tűnik fel, hogy hoppá, betekintést nyerünk egy olyan világba, ami a legkevésbé sem nyitott, aztán évek múlva már az is feltűnik, hogy mennyire aprólékosan készültek a képek. Az tűnt fel, hogy hoppá, valahogy mindig jól érkezik a fény, és valahogy mindig pont megfelelő mennyiségű. Persze tudjuk, hogy a fotós óriási lámpaparkkal dolgozik, tehát ha ezt tudjuk, akkor már az a csoda, hogy ennek ellenére mennyire spontánnak tűnnek a képek és mennyire nem látszik rajtuk a sok fényelés.
Abban is biztos vagyok, hogy újabb évek múltán megint más fog szemembe ötleni, esetleg olyan dolgok is, amik nyilvánvalónak tűnnek akkor már, de hogy néhány fotó ennyire sok informácót rejtsen, ez teljesitmény.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése