A 93 éves Reigl Judit köszöntése

A Le Journal des Arts francia magazin egész oldalas életműportrét közöl a festőnőről annak az ürügyén, hogy 5 párizsi galéria is köszönti a 93 éves művészt egy-egy önálló kiállitással, és amikor pl. a Galerie Minotaure teszi ezt, akkor ott helye van a nagy szavaknak.

Nem mintha Reigl Judit nem lenne már igy is szupersztár: New York-tól Párizsig mindenhol jól cseng a neve. 1950-ben érkezett Párizsba, a legjobb pillanatban, amikor a festészetnek igazán volt tétje. Minden visszaemlékezés megemliti bátorságát és függetlenségét, mellyel nemet mondott André Bretonnak és lényegében bárkinek, aki bármilyen irányzathoz csatolta volna. Persze a mesébe illő történethez az is kellett, hogy már szinte azonnal a legnagyobb festők fogadták barátságukba.
Nekem mindig is nagy kedvencem volt. Először talán a Makláry galériában láttam az egyik "forradalom" képét, és úgy voltam vele, hogy igen, ez az, ami továbbviszi Pollock-ot, szinesebb, érdekesebb annál. Aztán nem sokra rá New York-ban a János Gát galériában láttam egészen más képeit, és nem hittem a szememnek. Ez nem lehet ő- mormogtam magam elé, pedig csak annyi történt, hogy egy másik korszakából való képet láttam. Azóta persze már rég megvettem a Makláry Kálmán Galéria katalógusát, de továbbra is csak azt mondhatom: számomra a "robbanás" sorozat jelenti a művésznőt. Ettől függetlenül lenyűgöző, hogy milyen széles skálát járt be a festészete, és persze az is, hogy nem a galeristáknak festett, nem ismételte önmagát. Aki járt a Ludwigban az életműkiállitásán, az láthatta, hogy a műveit befogadni nem egyszerű munka, de óriási élmény...És most ott látom az újságban a még mindig aktiv festőnőt, és csak hüledezek, 93 évesen igy?