2016. június 30., csütörtök

A néző aktivitása a Pompidou-ban

A Pompidou-ban mindig is komolyan vették a látogatók aktivizálását. Én is irtam már a café little boy műről, ami voltaképp egy nagy terem, melyre zsirkrétával rajzolhatott bárki bármit, és ez volt a műalkotás. S mivel nagyon sokan irtak, egy idő után az újak már csak a régi szövegek fölé fértek el, vagyis át kellett irni a mások által irt szövegeket.
Egy hasonló teremben azt találták ki, hogy beültetnek művészettörténész hallgatókat, és ők majd beszélgetnek a látogatókkal. Ez se rossz, bár nem tolongtak a pultoknál.
A Galerie Sud-ben, a kis oldalsó galériában mást találtak ki. Állitásokat, persze elgondolkodtató mondatokat raktak ki, és a közönség zöld, sárga vagy piros pöttyel szavazhatott, hogy mennyire ért egyet a kijelentéssel. Persze a szövegek inkább társadalompolitikára mentek rá, mintsem művészeti kérdésekre, de persze ebben a témában legkönnyebb a látogatók véleményének előcsalogatása.
Ennél már csak az volt szórakoztatóbb, amikor egy festő mindenki előtt festette meg az egyik képét, igaz egy olyan falra, amit a kiállitás végén el is bontottak.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése