Az a helyzet, hogy lassan, nagyon lassan nálunk is kezd beérni a fotográfia, mint gyűjthető tárgy. Már előfordul az, hogy Alföldi Róbert felvásárolja a fél országot, már van egy Kerekes Gáborunk, aki sikert ér el külföldön, sőt Mauer Dóra speciel a kézforditós fotójával szerintem (talán) nagyobb sikert ért el, mint a festményeivel. Ettől még nincs igazán fotóra specializálódott galériánk, amióta nincs Nessim, de már itt-ott megjelenik azért. És pl. egy Várfog galéria is felveszi Korniss Pétert.
Hogy néz ki ez tőlünk nyugatabbra? Hát persze hogy úgy, hogy a vintage fotóknak, amikről egyidőben papirkép is készült, komoly piaca és ára van, sőt, már megpróbálkoznak időnként késői nagyitásokkal is (mármint a kép elkészülése után 20-30 évvel készül papirkép). Aztán persze ott van Cindy Sherman pl. akinek a képe immár több millió euróért kel el, és persze Gursky, de őt most hagyjuk. A lényeg, hogy bár korábban az aukciók a nagy festőkről szóltak főleg, ma már kevés az anyag, és a fotó pedig tényleg irgalmatlan mennyiségben áll rendelkezésre.
Felmerül tehát a kérdés, hogy mit is kéne gyűjteni. Moholy-Nagy-ot? Vagy a fotókönyv fesztivál tavalyi hirességét, William Klein-t? Koudelkát?
Az Ostlicht aukció előtti kiállitása természetesen nem ad választ, inkább felvonultat jópár lehetőséget, aztán tessék választani. ez feltételezi azt, hogy valaki besétál, végignézi a kiállitást, aztán egy post-itre felirja, hogy mi érdekli, amit aztán megvesz az aukción. Van ilyen ember? Állitólag van, de én biztos nem igy gyűjtenék. Persze nincs elég pénzem ahhoz, hogy 5-6 milliókat költsek fotóra, igy az elmélkedésem merőben elméleti. Én talán azt tenném, hogy az összes pénzt egy nagyon ismert fotós művére költeném, akinek biztosan fennmarad a neve. Ez persze már önmagában nem egyszerű, mert ugyan mitől maradna fent William Klein neve? Ezzel nem az alkotót akarom becsmérelni, csak hát jó sok művészt elsodrt már az idő, és voltak köztük igen jók is. Egyik kedvencem Sam Francis, akinek még alapitványa is van, csak éppen senki sem adja el a képeit, igy aztán nincs piaca. Mennyit érhet egy ilyen kép? 5 Ft-ot vagy 100 milliót?
A helyzet az, hogy Bécsben a nagy nevektől csak bántóan gyenge képet lehet venni. Már úgy értem, az életművek összességéheze képest. Van egy Elliott Erwitt kép, nagy név, csakhogy a képet bedugnám a spájzba és semmi pénzért nem nézegetném. A Man Ray képpel is igy vagyok. Persze az, hogy Man Ray, már önmagában lehetne egy biztositás, és talán az is. Igy aztán két dolog közül lehet választani: vagy az eszemre hallgatok, veszek egy nagy nevet, bár ki nem állhatom a képet, vagy veszek egy nekem tetsző képet, amit én is lenagyittathatnék a Blahán, és amúgy se fog semmit sem érni. Már úgy értem persze, hogy én nem veszek semmit, de akinek esetleg lenne pénze, erre számitson.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése