2016. június 6., hétfő

Bryan Adams: Exposed album

Valószinüleg ott kell kezdenem, hogy ez a Bryan Adams az a bizonyos. Igen, a gitáros énekes, a csajok kedvence, a rádió rockfoglalása, és tudjátok mit? Én is szerettem. Jó zenét nyomott (vagyis nyom) a fickó, még akkor is, ha az egész kanadai underground szcéna egy emberként kért bocsánatot a működéséért. Azért tinédzserként nem volt rossz ezen felnőni.
Akkor most mi van?  A rocksztár egyszercsak fotózni kezd? Nyilván pénze is van, akkor meg miért irok róla. Hát azért, mert ez a bevezető nagyon nem igy indulna, ha komolyabban venném magamat. Először is: én akkor tudtam meg, hogy ő fotózik is, amikor Londonban, az azóta bezárt művészeti könyvesboltban kezembe akadt az egyik Photography magazin különszáma az ő képeivel. Csak néztem, hogy te jó ég, rögtön az első oldalon áll egy Hasselbladdal Victoria Beckham fölött és élvezi. És én is élveztem a képet. Vagy kezdhetném onnan is, hogy pont a művészetben igen gyakori az, hogy valaki több műfajban is kiemelkedőt alkot. Nem is sorolom a neveket, maradjunk annyiban, hogy Brassai képei után döbbenetes volt  a könyvét olvasni, ami friss, sziporkázó és okos volt.
Na de hogy jön össze a rocksztárság a fotózással? Na ezt hagyjuk. Bryan Adams ugyanis embereket fotóz, nem utazik el Boliviába, hogy ott éljen hónapokig. De pont ezért, mármint a rockmúltja miatt megnyilnak neki olyan ajtók is, amik amúgy nem: hiszen ha ismeretlenül becsöngetnék akárkihez, hogy most én lefotózom, az necces, de neki azért nehezebb nemet mondani - gondolom.
De nem, újra azt mondom, felejtsük már el ezt az énekes gitáros fickót, és koncentráljunk a fotósra, merthogy az is van olyan érdekes. Először is ott a középformátum. Mindenki irigykedhet, de ő képes 10 milliót adni egy kameráért, és ha már, akkor lámpái is vannak, szóval a képei minőségben eljutnak egy olyan szintre, ahol már nem illik belekötni a látványba. Nem is lehet, maximum apróságokba, de legtöbbünk 1. ott dobná el a gépet, amikor Pink leveszi a felsőjét, és zsepit keresne a nyálcsorgatás felitatására, amiről elég nehéz jó képet csinálni 2. sok olyan képe van, amibe nem is lehet belekötni. Kész. Igy ahogy van mehetne a Vogue cimlapjára, a Fotó cimlapjára vagy bárhová - egyébként ment is, csak ugye nem itthon.
Akkor az új Annie Leibovitzot köszönthetjük? Na igen, az már megérne egy blogbejegyzést..és tulajdonképpen majdnem. Az a pici viszont mégis sok. Én három kategóriába tudom berakni a képeit. Az első az, ami lehetne Leibovitz is, vagy Moholy-Nagy, Picasso, akárki, tökéletes és őrületesen irigy vagyok hogy nem én fotóztam azokat a képeket. A második kategória az, amikor valami hiányzik. Na ebből sok van. Amikor valami hiányzik, akkor valami illúzió hiányzik. TAlán mert ő is ebben éldegél, nem az illúziót fotózza, hanem a látványt, és bizony kiderül, hogy Amy Winehouse egy kislány, és a többi sztár sem más, mint két popsi, és közötte az a bizonyos. Ez szomorú, hiszen annyira azt szeretnénk hinni, hogy nem igy van, de mégsincs leleplezés, nem látunk afrikai éhezőket, nem, ez bizony a sztárvilág, és még oda is lehet csak úgy kerülni. Ezek a képek egyszerűen nem elég jók, talán az alany nem elég érdkees, vagy a fotós nem látott benne érdekeset, nem tudom, de laposak. A harmadik kategória pedig a családi album fotó, az, amikor egy kép azért készül el, mert Michael Jackson van rajta, mindegy hogy életlen, hogy alig látszik az arca, de a szerkesztő berakta, mert ő kell. Na ezeket a képeket kellett volna kiszórni. Másrészt meg nagyon is értem, hogy a válogatás nagyon is tudatos, a miért pont ezek az emberek kérdésre az is válasz, hogy azért, mert Bryan Adamsnek ők voltak fontosak. Emberileg vagy máshogy, nem tudjuk, de minden ilyen válogatás szubjektiv. Ha én készitenék képet a szerintem fontos emberekről, abban is lenne családanya, senki más nem fotózná le, és senki sem fogja látni szinpadon, de ez nem érdekes. VAlahol nem cask sztárokból áll a világ.
Próbálok kicsit összegezni. Miért vettem meg ezt az albumot? Nem azért, mert a gitáros énekes. Megvan pár lemeze, be tudom rakni ha akarom. Mint fotós nagyon is érdekes, és bizony vannak képei, amik maguk a tökélyek. És igen, az egyiken Victoria Beckham fitos kis arcocskáját lehet nézni. Most épp az a nagyon érdekes ebben a kötetben, hogy miként válogatott össze ennyi embert, és mennyire látszik a képeken az, amit gondolt róluk. Nem is rossz egy énekestől nemigaz?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése