2016. június 19., vasárnap

Eva Jospin a Louvre-ban

Gyanútlanul lapozgatom a friss Beaux Arts magazint, és egyszercsak káprázni kezd a szemem. Ez tényleg valódi? Ilyet tényleg lehet?
Amit látunk, az egy sűrű növényzettel teli valamiféle kocka, szinre nem teljesen stimmel, mintha kiszáradt volna, vagy valami lenyomat lenne. Lenyomat = Vass László gyűjtemény Veszprém, ahol egy művész utcalenyomatokat gyűjtött New York-ban. Persze az újságban csak egyet kell lapozni, és..De még előtte. Ha már a Louvre, minden idők legmonumentálisabb és talán legtöbbször hivatkozott óriása, ha valamire, hát rá igaz, hogy egy megkövesedett, rég elmúlt világot mutat nekünk. Értem én, hogy ezek a képek egykor hercegek és nemesek falain nézelődtek, de ma már, mire eljutunk a Mona Lisához, nagyjából telitődünk is a portréfestészettől. Ezért, ha ránézek erre a műre, elsőnek azt gondolom, hogy de jól ideillik ez a faldarab, amely azt mutatja, hogy egyszer majd a természetet is igy fogjuk mutogatni, talán csak Dubaj-ban, ha nincs szerencsénk, máshol is.
És aztán lapozunk egyet az újságban, és azt látjuk, hogy egy tizfős csapat kartonból vágta ki a fákat, az egész a legolcsóbb csomagolókartonok felvágásából jött létre. És ahogy látjuk azt is, mennyi munkával jön létre egy faldarab, rögtön más szemmel kezdünk nézni az alkotásra is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése