2016. július 3., vasárnap

Hova tűntek a kinaiak? Xu Lei a Marlborough galériában

A kinaiak, ha jól emlékszem a 90-es évek közepe táján törtek be a művészeti piacra, addig csupán mint érdekesség voltak jelen, természetesen szánalmasan alulreprezentálva, hiszen a világ csak annyit tudott róluk, hogy másolnak. Mai napig ezres nagyságrendben gyártják a Picasso-kat, Modigliani-kat, bármit. Nekik senki sem szólt, hogy nem másolhatnak...Na persze. De azért van egy másik oldal is, mégpedig az autonóm művészeté, ami nagyrészt az akadémikus tananyag ellenére jön létre, vagy épp protest művészet, mint Aj Wei Wei. 98-ban emlékszem, hogy Párizsban járva minden második galériában kinai művész állitott ki, miután a nyugati világ rájött, hogy azért létezik ott más is. Aztán eltelt pár év, és szép lassan kikoptak a megjegyezhetetlen kinai nevek, és onnantól már megint felkaptam a fejem, ha nagyritkán mégis kinai névvel találkoztam mondjuk Londonban.
Mára úgy érzem, azok a galériák, akik nemrégen még lelkesen propagálták a kinai művészeiket, hátraléptek, és már akkor sem foglalkoznak velük, ha amúgy jók. Tavaly az Art Bázelen volt egy csodálatos kép, amely egy absztrakt tengert ábrázolt, és mégis, egészen közel menve a képekhez apró élőlényeket, fejeket lehetett látni, csodálatos festészeti teljesitményként.
Xu Lei azon kevesek közé tartozik, akik képesek voltak hosszabb távon is megmaradni a nyugati művészetiparban, és ez csak úgy volt lehetséges, hogy kidolgozta saját képi világát, és ahhoz ragaszkodik is.
Mintha egy képzeletbeli tengert látnánk, és abban egy..Innentől indulnak az értelmezési lehetőségek. Lehet egy szellemalak, hajó, fej, és itt most el is engedem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése