2016. augusztus 4., csütörtök

Műértő 2009 július-augusztus

Vannak olyan sportágak, ahol a témával való foglalkozás nagyjából egyenesen aránylik a sikerhez. Ha valaki, milyen sportágat is mondjak, megtanul az orrvitorlával bánni, akkor rögtön mehet tovább, ellenben a műértés szerintem pont nem ilyen. Ha valaki, teszem azt, 1 hét alatt szeretné megtanulni a művészettörténetet, akkor az nem azért nem fog menni, mert egyébként túl sok az anyag, hanem mert a második nap egybe fognak folynia képek, és onnantól az egésznek semmi értelme nem lesz. Én inkább azt csinálnám, hogy kiállitásokon, mármint jó kiállitásokon mutatnám meg azt, hogy nekem mi tetszik és miért. És persze közben lehet beszélni a festőkről, sztorizgatni, de aztán kell egy kis szünet, egyszerűen mert úgy hatékonyabb.
Mindez arról jutott eszembe, hogy kezembe került egy magyar nyelvű Flash art magazin, az egyik kedvencem a sok művészeti lap közül. Egy művészeti újság jó móka lehet, ha nem elvont szakszövegeket próbálnak meg közölni, hanem mondjuk interjúkat, jó minőségű képeket, valami személyeset. A műértőben éppen ezért az interjúkat szeretem a legjobban, és ebben a 2009-es számban Gerő László az alany, aki azért nagyon ritka, mert ő főleg külföldieket gyűjt. Hát nincs túl sok belőlük, már eleve gyűjtőből sem, de aki nem a 100. Mauert akarja megszerezni, olyanból még kevesebb..Az interjúalany pedig szépen levezeti, hogyan alakult ki az izlése, mit szűrt le a londoni műtárgypiacról, kifejezetten ritkán lehet erről a témáról olvasni.
Az újság persze nem csak az interjúból áll, és egy erős érv az újság mellett, hogy dokumentációként is olvasható. Mi is volt 2009-ben? Lapozzunk bele! Vasarely és Kádár, Fabricius Anna, lényegében ugyanazok a nevek, akikről ma is beszélünk, ilyen értelemben lehetne mai is a lap. Velencei biennálé, hát persze. Az újság erősen pénzügyi orientált, vagyis az érdekli, hogy a műalkotásoknak felfelé megy-e az áruk, ebből a szempontból az emberek 99 % -ának ez érdektelen, hiszen nem fogunk semmit venni, de még igy is érdekesek a bemutatók. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy vegyen 2009-es művészeti lapot...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése