2016. szeptember 4., vasárnap

Pfisztner Gábor a kortárs fotóról a Fotóművészetben

Azért valami kavar csak van a kortárs fotóban, ha már a fent emlitett nagytudású kritikus is azt mondja, hogy nem átlátható, ami a fotóban zajlik. Egész pontosan azt irja, idézet a cikk első mondatából: "Ha valaki figyelemmel kiséri, hogy mit állitanak ki, illetve mutatnak be fotóval is foglalkozó galériák, egy-két üditő kivételtől eltekintve kevés olyan munkával találkozhat, amely igazán leköti a figyelmét." A cikk aztán kitér arra, hogy mostanában amúgy is túl sok a kép, és a galériákban bemutatott dolgok alig térnek el attól, amit amúgy is látunk minden nap.
Könnyű lenne bólintani erre, hiszen lám, , de vajon valóban igy van ez? Tény, hogy tényleg nagyon sok olyan képet láthatunk, amit akár én vagy a szomszédom is készithetett volna. A galériákba pedig kevés ember jut el, tehát ha valaki mondjuk egy villamos ablakából szemlélődik, akkor az nem fog sokat látni..De ne vicceljük el, mert a felvetés valódi.Csak egy gond van, hogy a fotó is... egy szakma.
Ha pedig szakma, akkor vannak ismeretek, amiket a szakma megkövetel. Ha valaki az autószervizben nem tudja, mi az a légtömegmérő, akkor jogosan röhögünk rajta. Viszont ha valaki nem ismeri Man Ray munkásságát, az lehet fotós? Tényleg nem elviccelve a kérdést, mondjuk Capa képeit hónapokig lehet elemezni a kompoziciók feltárásáért, és ez a munka igencsak kifizetődő lehet, ha magunk is kattogtatni akarunk. Viszont..Ha ezt mondjuk, akkor mondjuk-e azt is ezzel, hogy csak az érthet a fotóhoz, aki mondjuk ezt tanulta egyetemen? De miért, ha a szomszéd srác átjön megszerelni a számitógépünket, akkor neki feltétlenül egyetemet végzett szakembernek kell lennie?
A probléma tehát az, mondhatjuk, hogy a fotós szakma túl szubjektiv ahhoz, hogy ránézésre megállapitsuk, ki a zseni és ki a kókler. De sajnos nem, messze járunk.
A valóság az, hogy az igazi művész az, aki azt gondolja elsődleges feladatának amivel foglalkozik, ha az fotó, akkor azt. Éjjel-nappal képeket néz, fotókat készit, egy pillanatra ki nem adná a kezéből a gépet. Felőlem dolgozhat kenyérgyárban is, de kenyérkészités közben gondoljon arra, hogy milyen lámpát tenne ahhoz a portréhoz.
Nos, ez még mindig csak a bevezető volt. Az igazi kérdés, és ezt kellett volna feltenni, igy szól: azok a művészek, akik valóban éjjel-nappal a fotóra gondolnak, sorozatokat készitenek, beszélnek róla, ezek az emberek miért készitenek olyan képeket, mintha épp tegnap kezdték volna el a fotózást?
A kérdés jó, a válaszra azonban most nem vetemednék. De gondolkodom rajta.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése