2016. október 13., csütörtök

Bret Ellis és Alex Israel a Gagosian galériában

Nahát, miért nem olvastam én erről sehol? Douglas Copelandről Párizsban tudtam meg, hogy egyébként, mármint egyébként egy remek iró, sőt az X generáció regénye sokáig a legmagasabb polcon szerepelt, és közben a fickó mellesleg képzőművész, méghozzá elég jó nevű galériákban állitják ki a képeit. Irtam is róla itt a blogban. Ha meg máshonnan nézzük, akkor meg elég nyilvánvaló, hogy a tehetség nem korlátozódik egyetlen területre, és évekig sorolhatnánk a példákat, hogy igen jó festők milyen jókat irtak vagy forditva. Sőt, mondjuk az olasz reneszánszban eleve 7 művészeti ágról beszéltek.
Itt most mégsem erről van szó. Nem, Bret Ellis nem kezdett festeni, mindössze összeállt egy sorozat erejéig Alex Israel-el, aki egyébként nem olyan rossz nevű művész Los Angeles környékén, és közösen hozták össze a képeket. Az Artforum kritikájában azt emeli ki, hogy ezúttal valóban közös munkáról van szó és nem a képek magyarázásáról vagy éppen a szöveg illusztrációjáról. A kép és a szöveg sem működne egymás nélkül - igy a neves lap.
Hmm. Bret Ellisnek jó kis odamondásai voltak már eddig is, aki látta a Twitter bejegyzéseit, biztos lehetett benne, hogy azok a szövegek többre érdemesek, mintsem lábjegyzetnek egy mobiltelefon képernyőjére. Ezzel együtt a blikkfangos mondatok nem elég konkrétak ahhoz, hogy igazán magukhoz vonzzanak, a képek pedig annyira jellegzetesen L. A-sek, éjszakai felhőkarcolók, óceán, tengerpart, pálmafák, hogy azok lehetnének akár egy spam prezentáció képei Jehova akárhanyadik egyháza nevében vagy giccsparádék egy reptéri boltban. Persze több méteres képméretnél még ezek is többletjelentést kaphatnak, de kénytelen vagyok arra gondolni, hogy ezeknek ott a jólétben nem volt szükségük a gondolkodásra. Aztán ki tudja, lehet hogy csak irigykedem rájuk. Mindenesetre nem kerültem igazán közelebb Bret Ellishez, márha ez egyáltalán lehetséges lenne akármilyen úton..


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése