2016. november 9., szerda

Az év kiállitása Londonban: Absztrakt expresszionizmus

Kiváncsiak vagytok, mi volt az év kiállitása idén? Ez.
A Royal Academie Londonban a Picadilly Circus mellett már eddig is összehozott néhány nagyon jó kiállitást, de ez..
Na jó, azért nem kell hasraesni. Amikor a Tate-ben először láttam Cy Twombly képet, vagy amikor az első Pollock képet láttam New York-ban..Az első Sam Francis képet Párizsban... Barátom, ahhoz képest ez a tárlat maga az unalom. Hiszen már tudom, hogy milyen egy Pollock kép. Aki még nem látott élőben, annak sejtelme sincs róla, milyen érzés. Igen, lehet képeket nézegetni róla, sejtelmesen hümmögni, vagy röhögni a megtervezettségen - Pollock állitotta, hogy megtervezi a képeit, majd elpöckölt egy adag festéket..és mégis neki van igaza...- ezzel együtt ez egy olyan élmény, amit mindenkinek át kellene élnie egyszer. Valahogy úgy, ahogy érdemes átélni, ahogy egy vitorlás siklik veled egy tengeren, vagy ahogy először ütöd be a lyukba a golflabdádat pontosan az előirt 3 ütésből, vagy ahogy odalépsz egy csúcs Ferrarinak.
A fenti kép például 3 * 8 méteres. Miközben közeledsz hozzá, próbálod megérteni vagy átfogni a konpoziciót, ami nem fog menni, de érdekes játék felfedezni, hogy melyik vonal tűnik fontosabbnak a másiknál és miért. Majd 1-2 méterről előtűnnek a kép részletei, amelyekben bizony el lehet veszni. A képnek ugyanis rétegei vannak. Sok vonalat keresztez egy másik, és hogy melyik van felül, az nem véletlen. Azt is meg lehet figyelni, hogy a vonalak bizony hatnak egymásra, és bármelyiket is figyeljük, az bizony kapcsolatba kerül a többi vonallal. Bizony, hosszú perceket el lehet tölteni egy ilyen képpel.
Félre a szubjektivitással. A kiállitás lényegében jó tanuló módjára nem tesz többet, mint felmondja a már ismert leckét az absztrakt expresszionizmusról. Itt van Rothko, De Koonig, Still, Newman. Azt hiszem, itt van mindenki. De ha nincs is, ezzel a listával már el lehet indulni. Számomra pl. az is egy nagy élmény, hogy behatároljam, mi számithat még ebbe a stilusba, és szivem szerint sok 2000 körüli képet is beraknék, talán még Richtert is. A kiállitás nem vállalkozik ilyenre, kb 1970-ben végetér a dal, és az is egyfajta szemléletet tükröz, ahogy az utolsó teremben már majdhogynem a figuralitást gondolják a téma folytatásának.
Azért érezhető, hogy nehéz belekötni itt most bármibe is.
A Royal academie egyébként óriási, talán 8-10 méter magas termei remek hátteret adnak a képeknek, amelyek, mint emlitettem, szintén óriásiak. Nem égetik magukat 2 *3 méteres Rothko képekkel: a  legkisebb is 4 * 6 méteres, a többi kép szintén nem aprócska.
Külön jópontot adok, amiért ismerik Sam Francist. A kedvenc festőmet rögtön két kép is képviseli, egyenként is megérte volna az utazást.
Az is hatalmas érzés, hogy immár ezek a maguk korában legalábbis vitatott értékű képek immár a művészettörténet részei. Még 20 év, és jön Warhol, talán a Velvet Revolver koncertvideóit fogják mutogatni ezekben a termekben. Ezzel együtt a képek önálló értékei nyomán, jár a maximális pontszám. Igen. Ha idén valaki csak egyetlen kiállitást nézne meg, ez legyen az.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése