A blog leglátogatottabb bejegyzése idén toronymagasan az Alföldi gyűjteményről irt szösszenetem volt. Ami azt illeti, bármennyire is apró és nyikorgó a Mai Manó ház, szerintem is az év nagy eseménye volt ez. Egyrészről kiderült, hogy a szánalmas közgyűjteményi állapotok ellenére legalább egy ember azért van, aki mégis elvégzi a múzeumok munkáját, és összegyűjti az amúgy szétszóródott 70-es évekbeli avantgárd fotómunkákat, másrészről kiderült, hogy az a korszak önmagában is értékelhető, sőt szerethető műveket hozott létre. Nem lehet eléggé méltányolni Alföldi munkáját, hiszen mondhatta volna, hogy bocsi, inkább veszek két Ferrarit..És a katalógus révén immár két komoly könyvünk is van a témáról (Szilágyi Sándoré a másik). Ez nagy fegyvertény olyankor, amikor pl. a sokat emlegetett Erdélyi Miklósról még mindig nem jelent meg semmi - tehát ő szépen beleveszik az ismeretlenségbe.
Nehéz egyet kiemelni a személyes kedvenceimből, de idén Alselm Kiefernek adom a saját -elképzelt - dijamat. A Bécsben (és Párizsban is) kiállitó művész nagyméretű művei egy egészen könnyen elképzelhető és megélhető világot alkotnak, amit be lehet járni, el lehet benne merülni, ez pedig nem sűrűn fordul elő.
A blog idei legnagyobb látogatottságú bejegyzése Alföldi után természetesen a közönség elé leginkább eljutó Picasso tárlat, vagy éppen Fromanger (Párizs), meglepetésre Bogdándy Zoltán magánmúzeuma is érdekesnek bizonyult, és már maga a felvetés is megér egy gondolatfutamot, hogy valaki ily módon szeretne kulcsot a halhatatlansághoz.
Idén még jön egy Ország Lili kiállitás, és a Pompidou-ban Cy Twombly, vagyis jövőre sem fogunk unatkozni..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése