Ez személyes lesz, de hát ez a blog mindig is az volt: sosem vállaltam, hogy bejárom az összes kiállitást, amit csak lehet, de azért elég sok helyre eljutottam idén is.
Az idei év nagy tanulsága: ha gond van, vagy ha megoldandó feladat akad, akkor a művészet olyan gyorsan tűnik el a fejünkből, mint a villám. Legalábbis az enyémből. Idén hirtelen ráébredtem, hogy mégsem annyira fontos az a kiállitás, ha közben ez meg az történik. Ez a bizonyos ez meg az igen erős érv, hiszen nem éppen egy könyvtárban dolgozom, vagy épp raktárban, ha már, sajnos nem küldenek munkaidőben kiállitást nézni. Jó, jó, szóval kiesik a művészet gyorsan, de azért hozzá kell tennem, hogy azért nem könnyű hosszú időre kiűzni: vagyis akármennyire is próbálkoznak, azért a lelkesedésem a régi, ugyanúgy elindulok akár megnyitóbeszédet mondani, mint megvizsgálni néhány új képet.
Ezzel együtt a leginkább Nemes-Lampérth József kiállitására hasonlitott az év (tessék visszalapozni, 2016 aug 16 keddi bejegyzés), vagyis egyrészt a hiányok, újabb és újabb biztosnak hitt mentsvárak leomlása, és persze a káosz, ami utána maradt. Szerintem ember nem maradt akit még érdekel némi összemázolt festmény.
Amúgy is, az mma egyre több olyan tagot vesz fel, aki amúgy értelmes, jótét lélek, hát igen, a havi pénz az nem jön rosszul, főleg hogy festményt se kell adni érte, ez tényleg kánaán, és bizony minden elv mehet a kukába, mert az a pénz nagyon kell. Nem kárhoztatok senkit, ha ebből kéne élnem, én is gyorsan belépnék gondolom, bár ki tudja. Aztán biztos fintorognék kicsit dijazottakon, de alapvetően csendben maradnék. Csak mint a többiek. Akkor viszont az van, ami van amúgy is. A nagy semmi. Szánalmas. Viszont maradt még Párizs, New York, és ahogy látom, a blog egyre nagyobb részét teszi ki a kifelé nézés. Ez törvényszerű: ha itthon nincs semmi, vagy nagyon kevés történik, akkor vagy abbahagyom, vagy kifelé nézek. Kicsit ezért is, de valójában az értékei miatt idén számomra az év művészeti eseménye a Marina Abramovic könyv volt. Legszivesebben mindenkinek kötelező olvasmányként adnám fel. Vagy csak titkos tippnek, ha már nem vagyok mma, és nem is akarok olyan lenni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése