Mostanában azon filozofálgattam, hogy mi lett volna, ha Rippl-Rónai kint marad Párizsban, világhirű lenne-e és a Luxembourg palotában lennének a képei, vagy csak úgy járt volna, mint mondjuk Galimberti Sándor, akinek a képei elvesztek a világháború közben?
Erre és arra is van példa. Vegyük mondjuk Munkácsy-t, akinek francia felesége lett, igen jómódban élt, igaz az életművét már nemigen lehet összeszedni, mert vidéki kastélyokban vagy párizsi palotákban van, ahová nem engedik be a magyar művészettörténészt, na nem mintha annyian próbálkoztak volna összerakni a teljes képet. Ez a hajó tehát elment, de azért tegyük hozzá, hogy Munkácsy bizony bekerült a francia művészettörténetbe, az egyetlen szépséghiba az, hogy pont az impresszionalisták vették el tőle a menőséget, igy értelemszerűen mig Monet és bandájáról tucatnyi könyvet irtak, Munkácsy beleolvad a korszakba. Az is igaz, hogy a festő nemigen akarta meghaladni magát: abban a stilusban festett, amiben befutott.
Rippl-Rónai nagyon más eset: ösztöndijjal jut ki Münchenbe, ami nem tetszik neki igy továbbmegy Párizsba. Némi szerencsével Munkácsy segédje lesz, aki mindenben bőkezűen támogatta. Többek között vásárlókat vitt a kiállitására, festéket adott és bevezette az ottani társaságba is. Ez 1887. 1890-ben találkozik két emberrel, akikkel mély barátságot köt: Maillol és James Pitcairn-Knowles ez a két ember. Összeköltöznek, és a következő években Rippl-Rónai igencsak ismert festő lesz Párizsban, ahol akkortájt lépni nem lehetett a festőktől. 1899: Maillol tengerparti házában vendégeskedik 3 hónapon át. És akkor történik valami. 1900-ban már Pesten van, megfesti az Andrássy ebédlőt, és lényegében elkezdi Pesten is felépiteni magát, ami 1906-ra sikerül is neki, 1908-ban megveszi Kaposváron a Róma-villának nevezett vityillót. Az életrajza szerint legközelebb 1914-ben jár Párizsban, pont jókor (ironikusan), hogy a háborúra szépen internálótáborba tegyék, és csak Maillol közbenjárására engedjék el. Utána már szó sincs kinti karrierről, igaz, Kaposváron egy villában sem lehet olyan rossz.
De mégis, mi lett volna, ha 1899-ben, Maillol tengerparti házából nem Pest felé veszi az irányt?
Vegyük mondjuk Brassait. Teljesen nincstelenként érkezik, aztán pár év alatt műterme van és Picasso-val lóg. Jó, ez sem tipikus, de azért Rippl-Rónai is nagy tehetség volt. Ott volt, amikor a Nabik csoport létrejött, sőt tag volt..
Persze ezek az alternativakeresések maximum elmélkedésnek jók. Hiszen igy is ismert festő lett, és sokat megvalósitott a céljaiból...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése