2017. február 12., vasárnap

Bernard Buffet a Musée d'art moderne-ben Párizsban

Gyorsan vissza Párizsba, mielőtt még a mélabú elharapózik (lásd előző bejegyzések). Szeretek a rue de Buci környékén sétálni, mert ott minden második bolt galéria, és tuti, hogy felfedezek legalább egy érdekes új festőt, akiről sosem hallottam addig, persze azért sem, mert nem követem napi pontossággal az új festőket (erről irok legközelebb, mármint új festőkről). De ezúttal nem kellett se párizsi ismerőseimet kérdezni, se a galériásokat hivni, mert mindenki azonnal mondta azt két szenzációt, amiből eddig csak az egyikről szóltam. Buffet festészetét kicsit belügynek éreztem, de most, hogy megismertem, már én is örülök ennek az új felfedezésnek.
Talán ott kellene kezdeni a történetét, hogy 1949-ben óriási sikert arat Párizsban figurativ képeivel, olyannyira, hogy vesz egy Rolls-Royce-ot. De ne valami bájgúnárt képzeljünk el, előtte évekig egy provence-i tanyán lakott barátjával, Pierre Bergé-vel, és ontotta magából a képeket. Képei, emberábrázolása tényleg egyedi, ráadásul mindig nagyméretű vászonra dolgozott, igy stilusa jól követhető. Nála mindig az ember van a középpontban, a háttér, a környezet csak ürügy, viszont az arcai sokszor elképesztők, amellett, hogy szinte baltával faragottak, sok vastag vonal fut, mégis egyfajta könnyedség ugrik le a vásznakról. Nála nem kérdés, hogy meg tudta valósitani, amit akart, az arcai nem hagynak kételyt a kép hangulatáról.
1955-ben, 27 évesen már retrospektiv kiállitása volt, talán ő a legfiatalabb, noha Yves Klein is igen korán kapott visszatekintő tárlatot, de ebből is látszik, hogy már ekkor is kész festő volt, ráadásul rengeteget alkotott. A szakirodalom szerint közel 8000 (!) festményt készitett, ezzel még Picasso-t is leelőzi talán. Ráadásul ezek nem apró képek: a méter széles képei inkább a kisebbek közül valók, igen sok a tényleg nagyméretű, 2 *5 méteres vászon.
1958-ban, miután Pierre Bergé elhagyja, találkozik St Tropez-ben Annabelle Schwob-al, és leköltöznek Cannes mellé, később egy fiuk születik. A kastélyt, ahol laknak, nyilván el tudjuk képzelni. Csakhogy Bernard a melléképületben festett, napi 8-10 órákat, ünnepnapokon is. Talán zavarta volna, ha csak 7999 festményt fest élet során? Az biztos, és ez se sűrűn esik meg festővel, hogy 1973-ban Japánban nyilt múzeuma, ami csak az ő képeit mutatja be. Japán gyűjtője közel 2000 (!) képét szerezte meg. Ő maga nem utazott el a megnyitóra, csak a felesége, mert zavarta volna a felhajtás...
Mivel a festő nemigen mozdult ki Provence-ből, és kiállitásai is inkább külföldön voltak, igy szép lassan elfelejtették a nevét, hiába a sok kép és a csodás villa..Na igen, kapcsolattartás egy ilyen bennfentes világban eléggé fontos..
Szerintem igen nagy szó, hogy képei azonnal felismerhetők, portréi pontosak és érdekesek. Szivesen kiraknék tőle valamit a nagyszobámba, ez azért csak jelent valamit...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése