2017. február 27., hétfő

Néhány meglepő tény

A művészeti szintér nem hasonlit semmilyen más iparágra. A galériák 90 %-a nem termel profitot. Nem azért üzemeltetik, mert akkora üzlet, hanem azért, mert szerelmesek a képekbe, a művészekbe, és valljuk be, nagyon menő, amikor valaki azt mondja, van egy galériám, mégha az csak egy lepukkant sarok is.
 A galériák többségében a tulajdonoson kivül nincs más alkalmazott - ha mégis, akkor nincs bejelentve, vagy épp gyakornok. A galériák világában minden a személyes kapcsolatokon múlik. Nincsenek szerződések, nincsenek garanciák, nincsenek papirok.
A művészek 90 %-a abbahagyja a főállású művészkedést. Nem élnek meg belőle. Még akkor sem, ha éppen kiállitó művészek egy galériában. Előbb-utóbb felmorzsolja őket a pénztelenség, a bizonytalanság. Főállású művészként évi egy egyéni kiállitása lehet, ahol még ha elad is, azt egész évre elosztva nem jön ki még a minimálbér sem. Viszont a művészetközeli szakmákban, grafikusként, kurátorként, ne adj isten teremőrként mégis állandó bevétele lehet.
Rengeteg példa van arra, hogy egy korábban sikeres művészt elfelejtenek, amikor a stilusa korszerűtlenné válik. Munkácsy ünnepelt festő volt, a legnevesebb családoknak festett portrét, mégsincs manapság kiállitása, mert jött az impresszionizmus. Még a legjobb festőket is elfelejtik, kimennek a divatból, eltűnnek.100 ismert festőből 2-3 marad meg az emberek tudatában mondjuk 30 év távlatából.
Mégis miért foglalkoznak mégis ennyien ezzel az elmaradott, kézivezérelt, belső körökön múló hálátlan dologgal?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése