2017. február 11., szombat

Varga Bertalan az óbudai Társaskör galériában

Még mielőtt visszatérünk Párizsba, beszéljünk egy komoly témáról. Ez pedig a kiállitóhelyek eltűnése. Egy kezdő (vagy hobbi) festő korábban művelődési házakban, esetleg a Podmaniczky utca környékén lévő galériákban mutathatta meg magát. Ha tovább tudott lépni, várták a kisebb galériák a belvárosban, esetleg a Falk Miksa utca végén is volt pár hely, ahol nem kérték el a festődiplomát. A művházak között volt néhány nagyon igényes is, de persze sokszor egy kedves nénivel kellett beszélni. A képzőről diplomával kijövőknek ott volt (vagyis van) a komoly galériák, Acb, Kisterem, Várfok stb. ott volt a Műcsarnok, a Ludwig, az Ernst múzeum, amelyik csak középgenerációs festőkkel foglalkozott. Ha valaki oda eljutott, akkor a szakma beszélt róla. Idén viszont már az a realitás, hogy Műcsarnok nincs, ami ott folyik azt nem kommentálom, Ernst múzeum nincs, satöbbi satöbbi. Helyette van (vagyis mindig is volt) Fészek galéria, lakásgalériák, óbudai Társaskör galéria. Ezekkel az a baj, hogy mivel a megtűrt kategóriában vannak, és tegyük hozzá, hogy ma már újra nem divat a képzőművészettel foglalkozni, ezért ezek a helyek, hogy is mondjam, afféle elfekvőnek számitanak. Látogatja őket 10-20 ember, és nyilván az éppen kiállitó művész ismerősei, de se reklám, se komolyabb megjelenés, előkészités ott nem zajlik. Ezzel viszont a nem befutott festők lényegében csapdába kerültek, hiszen egy Várfok galériába esélyük sincs bekerülni, de ha nem készitenek és állitanak ki, akkor könnyen elmehet a kedvük az egésztől.
Jó dolog festegetni, de időnként meg kell mutatni a műveket a szélesebb nyilvánosságnak. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg festőnek, aki lediplomázott festő szakon a képzőn, egyáltalán nincs ötlete arról, hogy mit is kéne csinálnia. Mármint festészet helyett. Hiszen nyilvánvaló, hogy efféle társaskör galériákban eladni nem fognak, amúgy se, tehát művészként haljanak éhen? Vagy menjenek el közmunkásnak? Esetleg épitkezésre?
Szóval az igazi probléma az, hogy múltkor pl. már az Offbiennálé is lakáskiállitásokra kényszerült, ahol nyilvánvalóan csak az kopogott be, aki nagyon is tudta, hogy mi van ott. Ez nem nyilvánosság. Kicsit a társaskör galéria sem: tizemeletes panelek között, egy művház pincéjében ne beszéljünk véletlen látogatókról.
Azok a festők, akik most kiszorultak, később nagyon fognak hiányozni a művészeti életből. De akkor már boldogtalanul fognak teremőrködni vagy kavicsot lapátolni.

1 megjegyzés:

  1. Ha erről írsz és így látod, írj erről és lásd így, de ne nevezd "Varga Bertalan az óbudai Társaskör Galériában"-nak. A képekről egy vak hangot se írsz, ez szándék vagy képtelenség? Számomra egyik súlyosabb, mint a másik. Az első gonosz, a második buta. A szövegről és a benne lévő kommunikációs beállítódásról beszélek, nem téged akarlak sértegetni. Már többször akartam írni neked némely más művészeti írásaid kapcsán, de most muszáj lesz: az a benyomásom,

    neked minden fontos, ami KÖRÜLÖTTE,

    és semmi, ami A DOLOG MAGA.

    A dolgot nem is keresed! Egyetlen jel sincs rá! Engem ez egy alkotó ember részéről elképeszt, sőt sokkol. Ami neked kell, az a slepp és a hajcihő - a dolog maga a legkevésbé sem érdekel. Felületen mozogsz, de az sajnos nem a képeké, hanem a társasélet lakkozott padlója. A címnek semmi jelentést nem adsz, ha csak azzal nem, hogy következetesen és mélyen ignorálod. Ítélkezel, mégpedig a jövőről, a jövőből, valami páholynak ható pozícióból, tompán és süketen. Különböző, a baráti kör számára dekódolható utalásaidba csomagolod a mit is? Nem tudom, tudatában vagy-e az olyan típusú kijelentéseid-megfogalmazásaid tartalmának, mint "jó dolog festegetni" vagy "festészet helyett". A bejegyzés egyetlen lehetséges halvány mentsége számomra az lehet, hogy ez a szöveg súlyos mértékben nem hallja önmagát - amivel ugyanakkor magáról mint szövegről ki is mondja a döntő szót.

    VálaszTörlés