2017. április 20., csütörtök

Georg Baselitz a Nemzeti Galériában

Megint ez az átkozott kettősség. Egyrészről örüljünk, hogy a várban megnézhetünk egy ilyen felkapott és szinvonalas festőtől származó anyagot, másrészről végtelenül szomorú, hogy ennyire gyenge kollekciót sikerült csak összehozni.
Lássuk először a pozitiv dolgokat. Az egyik rögtön az, hogy ez a kiállitás létrejött. Igen, már ennek is örülnünk kell, hiszen évek óta nem történik semmi, de tényleg semmi nálunk, és mivel nem vagyunk rajta a térképen, plusz még ha rajta is lennénk, akkor is negativ előjelekkel, ezért nem szivesen adnak mások se jó anyagokat. Baselitz pedig jól hangzó figura, igazából együtt lehet emliteni Richterrel, Anselm Kieferrel, és tényleg érdekes és egyedi életművet hozott létre. Ráadásul ezzel végre egy kicsit modernebb szinben tűnhet fel a Galéria, hiszen Ország Lili a 70-es évek, a többiek meg.. Munkácsy, Ferenczy...És valóban, a Szépművészetiben, igaz az alagsorban, de azért volt Uecker, Immerdorf, szóval valami minimális információ azért átjött kortárs, de már klasszikusnak számitó festőtől is. Tehát Baselitz jó választás, és mindenki menjen el és nézze meg a kiállitást.
Másfelől..Nem lehet nem emliteni, hogy az összehordott anyag csak annyira reprezentálja Baselitz-et, mint a Guernica Picasso-t. Igen, kétségtelenül Baselitz képeket látunk, jó szellősen, amit lehet magyarázni a képek méretével is, de ez egyszerűen nem az. Baselitz arról hires, hogy rengeteg figurát fest,akik mind fejjel lefelé vannak. Az évek során sok ilyen megforditott képe lett hires, ezeket München-ben, Kölnben, még Párizsban is lehetett látni, utoljára az ESSL-ben talán 2014-ben, Bécs mellett. Na arról a kiállitásról pl. egyetlen kép sincs! És egyáltalán, kikérem magamnak, amikor szépen leirják, hogy "szereti a természetet", meg hogy a "megforditott képek a tájképeknél kerültek elő", azt sugallva, hogy Baselitz valami úgy Paál László, és tényleg látunk is néhány természetképet, na de könyörgöm hát ő portréfestő! Érdekesebbnél érdekesebb figurái vannak, és azt gondoltam, jóizűen el fogom csámcsogni kiváló kompoziciós érzékén és pont annyit romboló ábrázolásán, hogy az még ezen az oldalon maradjon -mondjuk Arnulf Rainer már a másikon. Nem pusztán az esztétikáról beszélek, hanem arról, hogy a figurái üzennek nekünk. A keletnémet menyasszony képén érdemes elidőzni, na azokat a képeit hiányolom rettentően erről a kiállitásról. Arról már nem is beszélve, hogy a rengeteg grafika nem azért van a termekben, mert azok vezetik be a figurális ábrázolást, hanem azért, mert csak azt kapták meg a festmények helyett.
Nagyon veszélyes ez. Aki ez alapján a kiállitás alapján ismeri meg Baselitz-et, és véletlenül elkeveredik nyugatabbra, az nem fogja érteni, hogy ott miről beszélnek Baselitz kapcsán.
És a katalógus...Nincs is kint a könyvesboltban, csak egy alsó polcon eldugva..
Na jó, ülj le fiam, te Nemzeti Galéria, kapsz egy kettest.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése