A Damien Hirst jelenség

Velence külvárosban - ami persze nem a tengert jelenti, hanem Mestre-t, vagyis azt a városkát, ahonnan meg lehet közeliteni szárazföldről Velencét - szinte mindegyik buszon Damien Hirst kiállitását hirdetik. Ja hogy egyébként biennálé is van? Nagy ügy! Menjetek a Palazzo Grassi-ba - hirdetik, és sikerrel, mert szép sor jött össze a pénztárnál. Az épület gyönyörű, igy van mit nézelődni, de mi most foglalkozzunk a főhőssel.
Nem ő az a cápás fickó? - kérdezte egyszer tőlem valaki, és valóban ő az. A 90-es években, amikor Saatchi marketingguru és milliárdos lett, rájött, hogy jó buli nem csak műveket vásárolni művészektől, de némi reklámmal többet is ki lehet hozni a dologból. Ez annyira sikerült neki, hogy az YBA, young british artist azóta is művészettörténeti korszak. Az a pár millió font, amit ezen keresett, pont jól jött, amikor saját múzeumot nyitott London belvárosában. Damien Hirst messze a legsikeresebb yba művész, egy idő után arra is rájött, hogy nincs neki szüksége Saatchi mesterre sem. Sőt, galériára se és senki másra. Ezen felbuzdulva felvett vagy 30 művészeti segédmunkást, vagyis nála kevésbé sikeres alkotót, és hagyta, hadd dolgozzanak ők. Ő pedig elment ötleteket gyűjteni, és hát igen, véletlenül belefutott egy négy méteres cápába, ami pont eladó volt. Csak igy történhetett, hogy a néhány hónapra rá szervezett saját aukción a formaldehidbe úsztatott cápa volt a legkomolyabb tétel. A gyűjtők megőrültek, és összesen kb. 150 millió fontot hagytak ott nála, ami szép summa, de végülis cimlapra került elég sok mű az árverésről.

Ennyi a tündérmese, és most úgy kéne folytatnom, hogy a művész azóta a saját szigetén piheni ki fáradalmait, de persze nem bir nyugton maradni. Persze melyikük tudna, nemigaz? Drága a benzin a Ferrariba, nosza dobjunk össze egy kis pénzt Velencében, úgyis biennálé van, mondhatta a munkásainak, aztán munkához láttak.
A kerettörténet szerint az 1. században élt felszabadult rabszolga, Cif Amotan fantasztikus kincseket gyűjtött össze, majd az ezeket szállitó hajója sajnos elsüllyedt Afrika partjainál. Videón láthatjuk is, ahogy egy szállitóhajó daruja felhozza a viz alattról a szobrokat. Búvárvideók is készültek, véletlenül épp arra járt kb. 5000 lámpa is, igy full hd-ben nézhetjük a búvárok mutogatásait és a kishalak cikázásait, miközben fent a hajón persze nagyon örülnek ennek.
Amikor továbblépünk a kiállitóterembe, akkor persze ott van apró betűkkel, hogy a sztori azért nem egészen igaz, de amikor megpillantjuk a műveket, ez mindenki számára nyilvánvalóvá válik. Nem, ezek nem 1. századi dolgok. Ránézésre is műanyag, ráadásul az álmoszatok idétlenek, miért ne tisztitották volna meg tőlük a szobrokat? Hát mert itt a kerettörténet csak háttér, egy jópofa plakát, a lényeg, hogy ismét Damien Hirst szobrokat láthassunk.
Amúgy is teljesen nevetséges azt gondolni, hogy az 1. században 6 méteres hidraszobrokat készitettek, majd azt pont az angol művész találta meg...
Nem is erről van szó. Áltörténelmieskedő, de persze kiválóan kinéző szobrait érdemesebb egyszerűen gondolatkisérletnek nézni. Meg akarta nézni, hogy nézhet ki egy hatkezű lány 10 méteres szoborban. Tessék:

Feminizmus level 1000 (á la Kemény Zsófi)? Dehogy. Ő csak szórakoztat. Miért, a bűvésztől elhisszük, hogy tényleg eltünteti a nyulat? A művészeti világ mára már semmivel sem komolyabb, mint egy akciófilm. 

Khmm. Ja igen, Damien Hirst szerint - teszem hozzá gyorsan.

Na ilyen értelemben tényleg jelenség.