2017. július 5., szerda

Az újragondolt Czóbel múzeum Szentendrén

A Czóbel életmű több szempontból is rettentően érdekes. Egyrészt, mint annyian, ő is egy Párizsba emigrált festő, aki kint annak ellenére tudott galériákba bekerülni, hogy az első vh alkalmából még jól kiebrudálták az országból, a műterméből a képeket meg ügyesen elárverezték. Aztán holland majd német kitérő után visszatért Párizsba, és aztán egy újabb fordulattal visszatért kicsiny országunkba. Enélkül aligha lenne ma ennyire ismert nálunk. Itt valójában egy újabb fordulat jön, mert senki sem tudja vagy érti, hogy 48 után miért engedték, hogy évente jópár hónapot Párizsban töltsön, a képeit vigye ide-oda, a pénzecskéjét hazahozza vagy éppen kivigye. Ő pedig mindezt természetesnek vette, vagyis leginkább fogalmunk sincs mit gondolt, gondolt-e bármit erről, mivel még mindig a Czóbel életmű kapcsán dedóst játszunk, és nagy szemérmesen csak annyit jegyez meg a szakirodalom, hogy 45 után is rendszeresen járt Párizsban.
Ebből én rögtön azt kérdezem, hogy akkor az életműve mekkora része van Pesten és mekkora Párizsban? Vajon a legjobb képeit kivitte Párizsba, vagy éppen a legjobb képeit direkt Szentendrén hagyta? Az bizonyosnak tűnik, hogy az 1918-ig készült képei nagyrészt elvesztek, de az igazán érdekes azért az lenne, hogy mi történt a 45-76 közötti képekkel?
Az újragondolt Czóbel múzeum erről semmit sem mond. Sőt. Nagyjából semmiről sem mond semmit. Az ajánlóban még azt irják, hogy micsoda szenzáció, hogy felfedezték, hogy sok kép hátuljára is van festve és hogy most ezeket megnézhetjük. Komolyan mondom, a fogyasztóvédelmet kellene kihivni rájuk, amikor a 3. teremben egy enyhén már elmosódott, érdektelen kép hátuljába is beleshetünk, ahol szintén elmosódott, igen gyatra minőségű képrészletet láthatunk. Zöld szinű. Valami tájkép. És ennyi. Ez az egyetlen kép az, aminek megnézhetjük a hátulját.
De a többi kép is futottak még kép. Én nem tudom, hol vannak a jó Czóbel képek, de ott nincsenek. Ha véletlenül az alapján itélném meg a festőt, ami a Czóbel múzeumban van, hát bizony elmenne a kedvem a művészettől rögtön.
Nagyon gyorsan megpróbálom elfelejteni, hogy ott jártam.


1 megjegyzés:

  1. Hát, az ilyenfajta szabadságnak mindig nagyon volt ára. Azért befényképezhettél volna legalább egy képet nagyban, így nem sok látszik belőlük.

    VálaszTörlés