Olivia Gay a párizsi fotóházban

Érzékeny anyag, női megközelités. Az egész onnan indult, hogy elkezdett prostituáltakat fotózni, azok közül is azokat, akiknek kényszer volt ez a munka, akiket otthon nem vártak haza. Ebből egy hét évig tartó projekt lett. Aztán elkezdték érdekelni más nők, akik szintén nem jutottak előre, ezért Braziliába ment, ezúttal is 7 évre. Az anyagai nagyon a határán vannak a projektfotónak, de leginkább feminista mozgalomban lehet elhelyezni.

Tulajdonképpen minden képe a női kizsákmányolásról szól. Klasszikus riportfotókat is készit, de beállitott képeket is fotóz. Legerősebb érdekes módon mégis az, amikor egy fekete háttér előtt odaáll a kamerához, és beszél. Elmondja, hogy 7 évett töltött ezzel meg azzal a lánnyal, hogy miért kezdett bele az egészbe, és ilyenkor a fotók csak háttérként láthatók. Hiteles és erős anyag, mégis, ha csak a képeket nézem, akkor - talán a hasonló témamegközelitések miatt - már inkább félrenézek vagy csak tudomásul veszem a képeket, de nem hatnak rám. Viszont a videó annyira személyes, annyira magával ragadó, hogy arra felkapom a fejem. Lehet, hogy Olivia rossz műfajt választott?