2018. augusztus 20., hétfő

Filmajánló: Cézanne et moi

Ez egy kizárólag francia nyelvterületen menő film, ami eléggé unalmas ahhoz, hogy a szép tájképek ne tudják átbillenteni az esetleg nézhető kategóriába. Ha valaki még emlékszik a Renoir című filmre, na az egyenesen egy James Bond film, pedig ott időnként percekre egyhelyben marad a kamera, miközben a festő épp alkot vagy nézi a folyópartot. Igen, ennyire lassú film ez.
A jelenetek jókora részét egy dolgozószobában vették fel, ahol Cézanne Emile Zola vendége, rengeteget beszélgetnek, vitáznak a vaskalaposságon. Ez a szoba amúgy Aix-en-Provence-ben van, ahol tényleg csodálatos tájképeket lehet videózni - ezt ki is használják rendesen.Ugyanakkor szerintem ezeknek a vitáknak semmi tétje: nem látjuk, hogy bármelyikük is engedne bármit, a Zola figurával amúgy össze se lehet veszni, annyira türelmes, mintha polgármester lenne. Amikor Cézanne felkavarja a vacsoráját, akkor is nyugodt marad, még csak el sem küldi a festőt.
Sajnos történet nem sok van, egy kicsit kiruccannak Párizsba, néha lányok után futkosnak, de alapvetően a dolgozószoba a terepük, ami mondjuk Zola esetében azért egy kicsit kérdőjeles bennem. Sajnos nem mertek se grafikát, se festményt mutatni a Cézanne figurától, néhány összerombolt vászon az egész, amit látunk, amivel megint az a baj, hogy nem hozza közelebb a festőt, vagy ha mégis, akkor csupa rossz dolgot tálal. Ennek a Cézanne-nak egy jó tulajdonsága sincs, összeveszik mindenkivel, ehhez képest Zolával meg nem, habár apró gesztusokat látunk azért ebben az irányban.
Szóval sajnos a film nem tud meggyőzni még arról sem, hogy valóban Cézanne-t látom a vásznon, ezért még nehezebb lenne azt elhinnem, hogy kb igy viselkedett, vagy ezeket mondhatta. Marad az aix-i táj, azt viszont túl keveset látjuk. Nem ajánlom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése