2018. augusztus 7., kedd

Gerő László gyűjteménye a szentendrei Művészetmalomban

Az utóbbi időszakban a Vasarely múzeumban is volt egy kaliforniában élő műgyűjtő gyűjteményének bemutatója, aminek azért is örültem, mert nagyon ritkán mehetünk be a gyűjtők nagyszobájába, és nézhetjük meg, persze tudom ,hogy a legtöbb mű raktárban csücsül általában, de azért mégis érdekes, hogy ki mit tart az utóbbi időszak fontos termésének, ki miért ad ki pénzt, mert azért ez mégiscsak egy értékmérő valahol. Pl. most már a nagyon sokadik gyűjteményben látok Nádlert, ez persze egyezik a kánonnal. Mégis, bár nem volt kellemetlen az a kiállitás sem, azért eléggé hiányolom a külföldi dolgokat. Persze a gyűjtők ezen generációja nem utazhatott, ezt mindig elfelejtem.
De beszéljünk erről a kiállitásról! Gerő László gyűjteménye. A Művészetmalom amúgy egy szuper hely, de ez sem leplezheti le azt, hogy ez olyan borzasztó élmény volt, hogy bár már rég túl vagyok ezen, de most újra megfogadtam, hogy Szentendrére soha..
Beszéljünk a gyűjteményről. Egyáltalán mikor gyűjtemény egy gyűjtemény? Ha elér bizonyos darabszámot? Ha egységes? Ha ugyanaz a gyűjtő? És mikor kell azt megmutatni a közönségnek? Mikor érdemes megmutatni a közönségnek?
Igen, az a bajom, hogy szerintem az anyag gyenge. De nem nemzetközi szinten gyenge, hanem még itthoni viszonyok között is. Jó, persze szeretném én Hajas (amúgy sokszor, sok helyen látott) képeit, vagy az ide kirakott Birkás képet, és Hencze Tamás ellen sincs kifogásom, de az átverésfaktor mégis nagy. Mert pl. kiirják, hogy Ackermann Rita, meg Martha Jungwirth, de tőlük egy-egy kb. A4 méretű vázlat került ki, ami nevetséges. Martha képeinek mérete inkább a két méterhez közelit, Ackermann Rita pedig általában még nagyobban alkot. Egyszerűen azért, mert abban a méretben jönnek ki azok a részletek, amik miatt érdemes tőlük képet venni. Én bizony nem mertem volna kiirni a nevüket, ha csak egy bélyegképem van tőlük.
Folytathatnám még a szapulást, de a lényeg az, hogy nagyon nem mindegy, egy gyűjtő érzi-e, hogy a gyűjteménye értékes-e, érdekes-e másoknak. Vagy ha ő nem is érzi, ilyenkor kellene valaki, aki finoman megoldja, hogy ne kerüljön ilyen anyag a nagyközönség elé...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése