A Gagosian magazin

Újságot csinálni jó, és a Gagosian galéria úgy döntött, miért is ne vágna bele ebbe is? Hiszen akármennyit hirdetnek is az Artforumon, azért ott nehéz kiemelkedni a többi húszezer galéria közül. Na de egy önálló újság? Na az más.

Kicsit szerintem az is benne van a döntésben, hogy talán most értek el oda, hogy már kellően nagyok ahhoz, hogy lassan bármit megtehessenek. Náluk vannak a legnagyobb művészek Twomblytól Kieferig, és ez az újságon is látszik. Kezdődik ott, hogy az első oldalakon mintha egy Vogue magazint vettünk volna le: szinte mindegyik divatcég itt hirdet. Folytatódik ott, hogy az újság eszméletlenül jó minőségű papiron terpeszkedik, jóval A4-nél nagyobb méretben. Igényes a kezdőoldal stancolása is, vagyis az, hogy a GAgosian felirat a cimlapból ki van vágva, és a 3. oldalról látszik át a szöveg. Drága nyomdai megoldás.
A fényűzés belül is folytatódik, kiváló minőségűek a képek, jó a tördelés, tényleg egy szavam sem lehet. A cikkek..hm, nem rosszabbak az átlagnál, van interjú, épp egy világsztárral, persze nem mondanám, hogy az irások amúgy megrengetnék a világnézetemet, de nem is ez a cél. Megpróbálnak minél inkább a művészettörténetbe már bekerült témákkal foglalkozni, és nem mondanám, hogy ügyetlenül teszik.
Tulajdonképpen az a helyzet, hogy megpróbálok elvonatkoztatni a Gucci, Chanel stb szinttől, a fantasztikus papirtól, a csodás képanyagtól, az egészen jó interjútól, és ami marad, az még mindig elég kivánatos. Viszont ez egyben azt is jelenti, hogy eléggé sznob vagyok ezek szerint, hiszen az efféle tartalmakat eddig inkább az underground kultúrában találtam meg. Akárhogy nézem, a Gagosian lassan felfalja az undergroundot. Franz West, aki egyáltalán nem volt ismert, legfeljebb szűk körben, az Artforum ismertté tette, de aztán a Gagosian galéria tette őt mainstreammé - és persze drágán eladhatóvá. Tulajdonképpen egy szavam sem lehet, mert ilyen minőségben ennyiért semmit sem kaptam volna. Lehet, hogy lassan ők fogják irni a művészettörténetet?