2018. november 24., szombat

Könyvajánló: Catherine Castro Quentin Zuttion: Appelez-moi Nathan

Ez egy képregény kamaszoknak, mégpedig igényesen rajzolva és annyi szeretettel, amennyi csak befért a lapok közé. Főszereplője Lila, aki valójában fiúnak érzi magát, és szeretne is az lenni.
És itt most gyorsan meg is kell állnunk. Mintha mostanában elég sok mű szólna arról, hogy a főszereplő nem elégedett a nemével. Filmeken, fotósorozatokon és könyveken is előjön ez a téma. De nem fogok most belemenni abba, hogy ez jó vagy nem. Egyszerűen csak ez a témája a könyvnek.
Azért is gondolom, hogy leginkább kamaszoknak jó ez a könyv, mert egyáltalán nem itél, nem áll egyik oldalra sem, egyszerűen csak leir egy történetet, méghozzá látványosan, jó rajzokkal.
A főhős gimibe jár, és szivesebben lóg fiúkkal, játszik fiús játékokat, mint a lányos dolgokat. Egyébként itt finoman ki is figurázza a gimiben sminkelő, csupán a ruhájukkal foglalkozó csajokat, és úgy mutatja be, mintha a fiúk ezzel szemben folyton filozófiáról elmélkednének. Lila viszont szépen kioktatja őket arról, hogy mit is néznek a fiúk, ami szerintem egy kissé mellélő, hiszen honnan is tudhatná ezt a főhős, aki lány, és bár fiúkkal barátkozik, focizik, azért nem gondolatolvasó?
Amiért szerettem a könyvet, az a képi világ. Nagyon könnyen megszerethető, először lényegretörőnek tűnő, de valójában kifinomult. Néha egész oldalon mutat meg egy helyzetet, de ennek legtöbbször funkciója van. És mivel kamaszokról beszélünk, igen látványosan látható, ahogy a magány, akár képzelt, akár valós, ott settenkedik a főhős körül. Persze az irónő nagyon vigyázott arra, hogy ne horror legyen a műfaj, és emiatt sok dolgot túlságosan le is egyszerűsit, de nekem, aki azért olvas túl sok képregényt, meggyőző, hogy mennyire egységes a szöveg és a kép. Nem illusztráció, nem elbeszélnek egymás mellett, hanem filmszerűek a jelenetek. Az első kockától beránt magával a történet, és mivel valójában azért -legalábbis kelet-európai szemmel- nincs is igazán konfliktus, ezért könnyen siklunk át a jeleneteken. A szülők megértőek, a barátok megértőek..Igen, egy picit ettől laposodik a történet. De ettől még jól élvezhető, dacára a nem is olyan könnyű témának.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése