2018. november 18., vasárnap

Könyvajánló: Martos Gábor: Ilyet én is tudok

Hát igen, várható volt, hogy az itthoni lepusztult művészeti életünkbe egyszercsak megérkezik egy efféle nesze-semmi-fogd-meg-jól könyv. A könyv ugyanis az absztrakt művészetről szólna, nem is tudom, talán a kocsmai meséléssel keverve, ugyanis a legdrágább aukción eladott képeket listázza valamiért.
A célcsoport tehát egyértelmű: azok, akik absztrakt képekre azt mondják, ilyet én is tudok. Nekik próbál a könyv egy kicsit magyarázni, elfogadtatni az absztrakt művészetet.
Namost, tegyük gyorsan a helyére a dolgokat. Egy Nyugat-Európaiban eleve fel sem merül ez a kérdés, ugyanis a francia ovikban már tanitanak Mirót, Soulages-t, Kandinszkijt festeni. Természetesen nem úgy, hogy egy kétórás előadást tartanak az életükről, hanem kirakják egy-egy képüket, és az ovodások lemásolják. Ezáltal beleéreznek a kompozicióba, a szinekbe, azok egymásra hatására, nem is beszélve arról, hogy ha a szüleik elviszik őket mondjuk a Pompidou központba, akkor ott összetört autótól téglafalig elég sokmindent láthatnak, tehát fel se merül bennük ez a primitiv megközelités.
Amúgy a könyv legnagyobb hibája nem ez: rendben lenne, ha elmagyarázná tényleg, hogy miről van szó. Annyit kéne irnia, hogy egy kép, akármennyire is megközeliti az eredetit, szükségszerűen absztrakció, hiszen nem a cicát szögezzük fel a vászonra, hanem megfestjük. Innentől fogva viszont már csak az absztrakció mértéke a kérdés.
A könyv azonban -többek között- Hegyi Lóránt szövegeket idéz, amiket művészettörténészeknek irt, és  nyilvánvalóan egy átlagolvasó emészthetetlennek itél, emiatt az egész elmagyarázom, hogy ebben mi a jó dolog zátonyra fut.
Még zavaróbb a folyamatos aukciós eredmények kántálása: mikor, milyen becsértékről, ki, mennyit, milyen devizában adott a képért. Egyrészt nem mondja ki a nyilvánvalót a könyv: hogy tudniillik semmilyen összefüggés nincs egy kép ára és minősége között, másrészt egy átlagembernek teljesen mindegy, hogy egy kép 30 vagy 35 millió dollárba kerül. A szerző maga is hüledezik az árakon, és most erre mit mondjak? Rendben, én sem adtam volna 30 milliót azért a képért, ámbár mittudomén, ha a 30 millió annyit érne nekem, mint ma mondjuk 1000 ft, akkor miért ne?
Persze ehhez a tanulsághoz egy kicsit el kellett volna vonatkoztatni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése