2018. december 15., szombat

A Pompidou 2017-es gyűjteményi gyarapodásai adományokból

Az idén, mivel a hazai művészeti élet eléggé a földbe állt, legalábbis azon a szinten, ahol az átlagos érdeklődő is figyelemmel követheti a fejleményeket, ezért a blog is külföld felé nyitott (mint ahogy valójában mindig is). Az érdeklődésem leginkább a francia művészeti élet felé fordult, mert egyrészt könnyen elérhető (Párizsba 4 légitársaság is repül), másrészt több mint 100 éve referenciaként viselkedik egy értelmiségi számára. Nem véletlen, hogy akár az irodalomból, akár a képzőművészetből szinte nem tudunk példát mondani arra, hogy a szakma egy ismert képviselője ne járt volna Párizsban.
Ez persze közhely, de nagyon megkönnyiti a kapcsolódást. Ugyanakkor, hogy a bejegyzés témájához is közelitsek, egyáltalán nem egyszerű kapcsolódni a kortárs francia művészeti élethez. Nyáron jónéhány galériással találkoztam egy vidéki francia kúrián, és bár beszélek franciául, pár mondat után kölcsönösen  majdnem mutogatásba menekültünk. A franciák ugyanis nem az eredeti beszédmódot tartják hitelesnek egy művésznél, hanem azt, ahogy ők franciásan azt mondják. A Guerrilla Girlst pl.  - mivel amerikaiak - azt gondolnánk, hogy gerilla görlszként mondják, de nem. Na most ebből az következik, hogy egyébként is nehéz megállapitani, hogy kint kik a kurrens festők - és persze egészen mások, mint amire számitanánk - de még akiket ismernénk, azokat is úgy mondják, hogy mégsem ismerem fel. Vagy csak kétszeri visszakérdezésre. Hát igen, a kortárs francia művészet ezért sem világhírű, egyszerűen elmúltak azok az idők, amikor ők voltak a központ. De még mindig nagyon nagyok, és még mindig fontosak. Ennek egyik fő kifejeződése a Pompidou központ Párizsban. Egy óriási központ, ahol egyszerre 6 nagyobb, és azon felül még 10 kisebb kiállitás, esemény, szinház, performansz, stb zajlik. A Pompidou eleve nemzetközi központ, nemzetközi kitekintéssel.
Ezek után azt mondhatom, hogy a 2018-as adományozásból származó művek, bár még titkosak, olyan szempontból teljesen érdektelenek, hogy számomra teljesen ismeretlen alkotókról van szó. Pedig azért azt gondolom, hogy azért úgy nagyjából tisztában vagyok legalább a legfontosabb nevekkel.
Szóval 2017. A lista 62 névből áll, és 5-öt ismerek. Ez elég lehangoló, mert azért igyekszem követni a nagyobb kiállitásokat, művészeti lapokat járatok stb...Mégis, amikor beléptem X házába, aki amúgy ismert galériás, mindössze két festőt ismertem fel a falon lógó képekből, pedig minden négyzetcentiméteren volt kép. Persze, ok, mit várok, amikor csak Párizsban olyan 200 galéria lehet, mármint a komolyabbak, ebbe nem beleszámolva az átmeneti tereket vagy a folyton változó projekteket.
Mindenesetre, hogy információértéke is legyen a bejegyzésnek, iderakok pár nevet, utána lehet nézni, ha valakit izgat:Francis Alys, Yto Barrada, Paolo Brusky, Paul Guiragossian, Babotte Mangolte...Nem rosszabb művészek, mint akiket mi ismerünk. És ők immár világhirű gyűjteményben vannak. Kezdjük újra a nevek tanulását...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése