Az iró Houellebecq talán a legszomorúbb kortárs iró, könyvei rendre a magányosságról vagy az oda tartó útról szólnak. Ő az, akinek egy könyvét elolvasva napokig nem akarok szólni az emberekhez. Fotósként pont ugyanilyen: még véletlenül sincsenek emberek a képen, és a természeti formáknál se látható igazán az ember keze, vagy ha mégis, akkor csak negativ kontextusban.
Képein - mondhatnánk természetesen - szövegeket is mutat, ezek általában még szomorúbb kontextusba helyezik a képeket. A fenti képen pl. a szöveg: a halál kékbe öltözött - a kék halálba öltözött. Köszönjük, ön nyert egy beutalót a pszichológusához.
Viszont ami még jobban zavar, hogy én már láttam ezt. Nem pontosan ugyanezt, de Bret Ellis egészen hasonlót csinált, mármint hasonlóan szövegeket rakott efféle képekre, még a betütipus is stimmel. Ok, biztos nincs levédve az, hogy szövegeket rakunk egy fotóra. És az is lehet, hogy csak azért haragszom a szerzőre, mert annyira le akarja húzni a hangulatomat.. Egy érdekességnek jó, de nincs itt semmi látnivaló...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése