2018. december 28., péntek

Művészet mint konzervativ csapda

Ahogy most belegondoltam, a művészet az egyik legkonzervativabb iparág. Még az olajipar is több innovációt tud talán felmutatni. Gondoljunk bele: immár többszáz éve alig változik az, hogy a művészetnek azt vesszük, amit a legnagyobb galériák mutatnak nekünk: oil sur toile. Olaj vásznon. A legnagyobb -na jó, egyik legnagyobb - galéria, a Gagosian nagyon kevés olyat akar nekünk eladni, ami nem ez. Ha rájuk hallgatunk, Twomblyt és Richtert kell vennünk, olajfestményt vásznon. És igen, persze vannak más technikák, amik elterjedtek, a performansz, videóművészet, stb. de nézzük csak meg, hogy azok a művek mennyire ragadtak bele a vásárlók észjárásába: semennyire. A Christies aukcióin az, ami nem olajkép, az nagyjából a bútorral van egy szinten. A bútor szintén jó üzlet, de nagyon messze van a milliós áraktól.
Az is nagyon konzervativ, hogy egy nagyon szűk és láthatatlan elit mondja meg, hogy mi a jó művészet. Jeff Koons jó művész? Igen, mert a Pompidouban van kiállitása, sok pénzért mennek el a művei. De hogy miért ő lett ennyire fontos, azt nem tudjuk, és nincs is semmi, amit követhetnénk, ha jók akarunk lenni. Gyakorlatilag a bokorban sincsenek azok a művészek, akik nem művészeti egyetemről jönnek - miközben mondjuk a számitástechnikában ez nem számit. Honnan jött az Uber? És az Instagram? A művészetben ilyen nincs. Ha nem kerültél bele az egyetemen a körforgásba, akkor nem létezel a komolyabb galériák számára, akik a megélhetésedet tudnák biztositani.
Apróbb repedéseket azért látunk. Idén, 2018-ban a Grand Palais művész és robot cimmel szervezett kiállitást, és alig szerepelt rajta kanonizált művész. A Pompidouban Code névvel futott hasonló, ott azért jobban igyekeztek, de még igy is kevés "normális" művész volt. És amikor lelkesen rávetettem magam Ryoda Ikedára, aki sztár volt ezeken a kiállitásokon, kiderült, hogy nem is ő programozza a dolgait, hanem van egy fickó, aki megcsinálja, őt pedig csak a vetitők elhelyezése érdekli, és a hang.
Miért nem látjuk azt, hogy az ismert festők számitógéppel kezdenek foglalkozni? Azért, mert a képeik vevői még náluk is jobban konzervativok. Szivesen kifizetnek egymillió dollárt egy Picassoért, de hallani sem akarnak arról, hogy esetleg Picasso nem is olyan értékes ma már (amúgy de).
Meddig lehetséges ez a felfogás? Hiszen a számitástechnika időközben az egész életünket megváltoztatja. Ez egy olyan kérdés, amire nem tudok válaszolni. Az azonban bizonyos, hogy az ok, amiért a művészet egyre kevésbé érdekes a számomra, az pont ez.

1 megjegyzés:

  1. A számítástechnika nem tud annyira érdekes lenni, mint egy jó festmény.

    VálaszTörlés