2019. január 26., szombat

A mainstream Erdély - Magyar Műhely 185

Erdély Miklós nincs benne a művészettörténeti könyvekben, de azért tanitják a képzőn, multimédia szakon, itt-ott máshol is. Nincs életmű katalógusa, a művei nem összerakhatók, és amúgy is olyan korban keletkeztek, amikor a nem minőségi anyagok használata volt éppen szokásos. Vagyis bármi, ami épp elérhető. Fényképek Forte papirra készültek, de Erdély amúgy is törekedett a szemét, de legalábbis másnak már nem értékes anyagok használatára - tessék csak megnézni a hadititok installációt.
Hajlamos vagyok Erdélyt a legszűkebb undergroundba sorolni, ugyanakkor a fél művészvilágnak van vele kapcsolatos élménye, életének eseményeit mesélik, leirják és beszélnek róla - nem éppen olyan, mintha senki sem foglalkozna vele.
Ebben a kontextusban került frissen a cimlapra a Magyar Műhelynél. A kép ugyan a hadititok készitését ábrázolja, de a szöveg a lapban már két festményéről szól, miközben Erdély inkább performanszművész, de festményei valóban nem keltettek feltűnést. Két éve az Art + Text galéria mutatta be őket az Art Marketen Réginé I II néven, erről szól az irás.
Őszintén szólva ez a két kép nem nyerte meg a tetszésemet, mint ahogy az eddig látott Erdély festmények közül egyik sem. Szerintem Erdély úttörő volt performanszban, az irásai érdekesek, festményeitől viszont nem estem hasra.
Underground? Mainstream? Ha úgy vesszük, a ma hivatalos művészettörténete még mindig nem foglalkozik vele, igaz mással sem. Szóval eldönthetetlen, hogy ha a szakma amúgy foglalkozna valakivel, lennének kiállitások, akkor vajon Erdéllyel is foglalkoznának, vagy akkor sem? A fő probléma itt is az, hogy az örökösök nincsenek jóban, a művek pincében vannak, remény pedig nincs, hogy ez megváltozzon. Másfelől meg mégiscsak ott egy cimlap. Ha erre állok, ilyen, ha arra, olyan...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése