2019. január 6., vasárnap

Könyvajánló: Barabási Albert-László: a képlet

Ennek a könyvnek elég rendes reklámkampányt rittyentettek, egyáltalán nem bizták a véletlenre a sikert, aminek a képletéről maga a könyv szól. A szerző szerint ugyanis a sikernek ugyanis egyszerű receptje van: tehetség + befektetett munka + mások elismerése, ha pedig nincs mérhető, objektiv teljesitmény, akkor a hálózat ereje.
Namost ehhez rögtön hozzá kell tenni, hogy az előző két könyvében arról beszélt Barabási, hogy a hálózatok mennyire meghatározzák az embereket - szerinte jobban, mint az értékrend vagy bármi más. A hálózatról persze a Facebook és a többi hasonló is sokat tudna mesélni, arról nem is szólva, hogy az internet elődje, az Arpanet az 1960-as években jött létre, tehát annyira azért nem nagy újdonság. Itthon legkésőbb az Iwiw sikerével mindenkinek le kellett esnie, hogy az emberek közötti hálózat ábrázolása menő. Ebben az új könyvében lényegében ugyanerről beszél.
A probléma ott van, hogy a témáról a szerintem felülmúlhatatlan Aronson társas lény könyve már beszámolt. Csakhogy az a könyv meglehetősen szakmai szövegként kielégitette az intellektuális szöveg iránti vágyamat, mig Barabási jóval lejjebb tette a lécet. Ő már cicás társasjátékról és Dan Brownról, Harry Potterről beszél, ami szerintem a művelt ember lenézése.
Ezzel együtt, mielőtt bevágnám a sarokba a könyvet, azért mond pár dolgot, ami érvényes, csak attól kell elvonatkoztatni, hogy a szöveg stilusa mellett már egy Hvg cikk is tudományos műnek minősül. Ez persze szintén a siker egyik képlete, hiszen ha csak 8 ember érti meg a könyvet, az nyilván kevesebb, mint 7 milliárd.
Barabási sajnos művészeti példákat is hoz. Egész konkrétan azt mondja, hogy a művészeti életben úgy lehet csak befutni, ha az elit galériákban szerepel valaki. Ez eddig axióma. Az elit galériába viszont nem a teljesitménnyel lehet bekerülni, ennek tudatositása valóban hasznos. Hiszen nem az érvényesül, aki jó művész, hanem aki jó művész, és még érvényesülni is tud. Ezt a faktort régebben simulékonyságnak, stilusnak, társasági embernek mondták, Barabási most mindent rá akar fűzni a hálózatra, ami szerintem tévút. Mert ugye attól, hogy van 50000 facebook ismerőse valakinek, még nem lesz sikeres, csak ha összeismerkedik azzal a 2 emberrel, aki tudja egyengetni az útját.
Külön minusz pont jár azért, hogy még mindig azzal kezdi a szerző, hogy "ilyet én is tudnék". Ez annyira magyar! Nálunk szerencsésebb országokban már ez nem téma, az edukáció túllendült ezen. De persze értem én ,hogy könnyű belerúgni a művészetbe, amúgy az előző könyvajánló is kicsit ugyanerről szólt, vagyis hogy a művészet sokak szerint jó téma, ha valaki betörendő ablakot keres.
Amit Barabási mond, az egyébként rendben van, tényleg amióta van facebook, a hálózat egész mást jelent, mint mondjuk apámnak, akinek még nem volt ilyene, ettől függetlenül én a magam részéről nem komálom a Blikk stilust és témaválasztást, úgyhogy a szerző könyveinek olvasását itt be is rekesztem. Ha valakit érdekel a téma, olvasson Aronsont.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése