2019. január 20., vasárnap

Korniss Dezső a Nemzeti Galériában

Szidtam már eleget a Nemzeti Galéria kiállitáspolitikáját, de ma vasárnap van, úgy voltam vele, hogy ezt a kiállitást ajánlani fogom. Végülis mi baj lehet? Majd beszélek Vajdáról, az Európai Iskoláról, Bálint Endréről. Most viszont ülök itthon, és nem, nem tudom ajánlani a kiállitást.
Szerintem a Korniss történetet onnan kéne inditani, hogy 1930-ban Vajdával együtt Párizsba megy, és tanulmányozza az izmusokat, Picassot. Ehhez képest a tárlat onnan indit, hogy a népi motivumok, és hatalmas szentendrei látkép. Hát jó, viszont ha Szentendre, akkor Vajda és többiek, csakhogy egyetlen Vajda vagy épp a mellette lévő 2000 festő képeiből látunk bemutatót, hanem a népművészetből. Semmi bajom amúgy a népművészettel, csak a kollázsok, izmusok, Max Ernst, Vajda világa annyira érdekes hátteret tudna adni Párizzsal, ahol a kiállitással ellentétben, ahol semmit sem osztanak meg, igen érdekes kisérletek és találkozások történtek ott.. De nem, mi a népművészettel párhuzamosan láthatjuk a képeket. Először néptánc, aztán vizes korsók, feszület, ágyvég, szűr, zászló, kopjafa, ládikó. Ez azért borzasztó, mert ha ezekből az utalásokból néhányat raktak volna csak be, az még érdekes is lett volna, azonban ekkora tömegben már mindenképpen taszitó. Már csak azért is, mert eg yszó sem esett festészetről, absztraktról! Márpedig Korniss épp azért érdekes, mert Vajdával együtt az absztrakt párizsi törekvéseinek szószólói, és a maga idején bizony nagyon is progressziv, újszerű volt ez a festészet. Épphogy nem a hagyomány felé fordulást kellett volna láttatni, hanem az újszerűséget. Az Európai Iskola, már a nevével is, a 2. világháború után pont az Európához tartozást, az elavult festői nyelv megújitását tekintette céljának, ebből persze itt egy sort sem látunk, csak éppen megemlitik, hogy Európai Iskola, de megmagyarázni már nem merik. Korniss absztrakt stilusa nem a népi hagyomány továbbvitele, talán kicsit furcsa formában, hanem pont az újszerűség jele volt a maga idejében. Az is nagyon furcsa, hogy csak a kiállitás legvégén kapunk egy kis válogatást Nádler, Bak, Keserü Ilona képeiből, amik persze ebben a kontextusban már nem fogják meghatni a nézőt.
Ez a kiállitás igy sajnos egy nagy kihagyott lehetőség. Másrészről bűn is, hiszen a festészeti szempontok elhallgatásával itt éppen múltátirás történik, márpedig a népművészet hiába nagyon fontos, azért ez alapvetően képzőművészeti kiállitás lett volna.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése