Mátyás Corvinái a Széchenyi Könyvtárban

Ezt érdemes megnézni. A nulla forint reklámból, a tökéletesen kihalt Széchenyi Könyvtárban, ahol még ruhatár sem működik (legalábbis ottjártamkor), egy olyan kiállitást rittyentettek össze, hogy bizony én cimlapon hoznám le a Blikk következő számában.
Miről is van szó? Mátyás corvinái és országlása után olyan mélyre került az ország, hogy a corvinák is szanaszét szóródtak a világban, most viszont újra együtt láthatók. Három nagy teremben, meglehetősen jó világitással, magyarázó szövegekkel, sőt kvizzel, érintőképernyőképes prezentációkkal egy igen modern kiállitást láthatunk.

Több sikon is érdekes ez a kiállitás. Először is ott van a könyv, mint tárgy kérdése. Ezek a könyvek természetesen gyönyörűek, szépen festett lapjaik, agyoncicomázott diszitéseik ma már természetesen nem láthatók más könyveken (mondjuk nehezen is lehetne elképzelni mondjuk egy Moldova könyvön). A kódexlapokon látható képek szép művészi alkotások, melyeken természetesen egyházi jeleneteket láthatunk. Sok kotta is látható, azok irásmódja szintén eltér a mostanitól.
A második körben érdekes elolvasni, hogy milyen könyveket láthatunk. A szerzők teljesen eltérnek attól, akiket mi tanulunk/tanultunk iskolában. Jó, persze egyházi szerzőkről van szó legtöbbször, világi szerző csak akkor lehetett, amikor fejtegetése megegyeztett az egyházi véleménnyel. Ezen láthatjuk azt, hogy valójában mennyit fejlődött a világ. Hiszen Mátyás korában nemigen volt senki, aki az összes könyvet olvasta, de még ha úgy is tett volna, abszolút nem lett volna képben a világ működéséről. Én azt gondoltam, hogy a történetirás nagy hangsúllyal lesz jelen a corvinákban, de alig találkozunk vele, a legtöbb szöveg vallástörténet vagy magyarázat. És semmi matematika, filozófia, geográfia vagy más tudomány, semmi Homérosz...
Ez persze evidencia, hiszen akkoriban az emberek egyáltalán nem tudtak olvasni. Nem úgy nem, mint manapság, amikor mindenki tévét néz, hanem úgy, hogy az olvasás a szűk papi réteg tetejének huncutsága volt. Na igen, mindenki olvassa el a Rózsa nevét Eco-tól, ami persze ismét leegyszerűsités...De ezzel együtt megintcsak nagyon erősen előjön az, hogy mi lett volna...Ugyanis a Corvinák nagy része 1490 körül készült, Bécs ostroma után és Mátyás halála előtt..Ez a nagyon rövid idő, ha még 10, 20, netán még több ideig tartott volna, csodás művészettel ajándékozta volna meg az országot. És a három teremnyi könyv, fizikailag kevesebb helyen elfér, mint most az én könyvtáram/könyvespolcaim...Mégis egész Európában ismerik a Mátyás corvinákat. Mi lett volna, ha Mátyás bevezeti a közoktatást, latin helyett a magyart teszi meg az irás nyelvének...