Menedzserkedő művészek

Menedzserek és művészek? Tűz és viz! Épp azért lesz valaki művész, hogy ne kelljen megbeszélésekre járkálnia, idegesen telefonálgatnia és excel táblákat bújnia. Nem, ez a két dolog nem jön össze sehogysem..
Habár.. Azt is látom, hogy ma már nem egészen úgy működik a művészlét sem... Egy kedves francia ismerősöm pl. rezidencia programokra pályázik, vagyis hosszú munkatervet ir, számontartja, mikor kell beadnia a pályázatot, hogy minden eleme megvan-e. Pont mint egy menedzser. Egy másik emberke elég jól megszervezte azt, hogy látható legyen: hirleveleket küld ki, egy éves terv alapján számára ismeretlen városokba utazik, hogy felvegye a kapcsolatot másokkal, részt vesz a legnagyobb kiállitásmegnyitókon.... Rengeteg melót rak abba, hogy menedzselje magát. És ez már talán nem is különbözik annyira attól, amit egy valódi menedzser csinál - kivéve talán, hogy a menedzser egy cég ügyeit igazgatja, a művész meg a sajátját.
Nagyon elmúltak az idők, amikor egy festő elvonult a világtól, és festett. Egyesek szerint manapság az idő 10-15, mások szerint akár 30 %-ában kell kommunikálni, jelen lenni, pályázni, határidőket betartani. És ha ez nem lenne elég, azt is látjuk, hogy mostanában nem az Agnes Martinok kerülnek előtérbe, akiről 20 évig senki semmit sem hallott, hanem inkább a Jeff Koonsok, akik ott vannak mindenhol, lehet róluk hallani.
Azonban. Azt is látom, hogy nagyon sokan kommunikálnak sokat, de olyan műveket, amik semmit sem érnek. Ez sem éppen újdonság, de az is igaz, hogy aközben, hogy valaki mindennap feltölt egy képen az Instára, azért azon is gondolkozzon el, hogy nem kéne-e a művészetével is foglalkoznia.
A tippem mindenesetre az, hogy olyan korszak jön, amikor egy jól kommunikáló, határidőket betartó, akár művészileg érdektelen ember előrébb jut, mint egy olyan valaki, aki komolyan veszi a dolgát. Olyan menedzser kell, aki ha kell, konzervet ad el vagy felmosóvödröt, ért a marketinghez és jövő héten Dániába utazik, ha kell. A művészetet meg hagyjuk, nem arra halad a világ....