Ladik Katalin és Tóth Kinga a párizsi Palais de Tokyoban

A Palais de Tokyo az egyik legtrendibb hely Párizsban, és nagyon büszke vagyok rá, hogy két csodás hölgy, Ladik Kati, aki a 70-es években Erdély Miklósékkal barátkozott, és Tóth Kinga, a sokoldalú tehetség, költő, performer bekerültek a hangköltészet kiállitásra. A tárlat történelmi mélységében, de eredeti felvételekkel igyekszik bemutatni a kifejezetten hangra kitalált műalkotásokat.

A kérdés persze nyilvánvalóan az, hogy a videókkal elkényeztetett embereket érdeklik-e a kép nélkül, kizárólag hallgatható anyagok. Ez a kérdés azonban nem megfelelő. Mint ahogy hanglemezt is hallgatnak emberek, a hangköltészet sem lesz olyan sikeres, mint egy cicás videó. A fekete-fehér fotó sem ment ki a divatból, noha szinte minden anyag ma már szines.

Én mindig is szerettem rádiózni. Hallgatni is, meg a másik oldalon ülni is jó. Az elmúlt évtizedekben rengeteg ember hallgatott rádiót, és noha ők ma már tévéznek, ez nem azt jelenti, hogy a műfajt temetni kéne. Sőt, éppen most, amikor már a technikai szükségszerűség visszahúzódik, most repülhetnek rá igazán a művészek. A kiállitás érdekes válogatást nyújt az elmúlt évtizedek műveiből.