Ez már a vég kezdete? Az Artmagazin szerintem akkor volt a legérdekesebb, amikor még kortárs művészettel foglalkozott. Később rájöttek, hogy a magyarok ultrakonzervativok, nyilván a művészeti képzés teljes hiánya miatt is, ezért a Flash Art féle kortárs nem annyira megy, mint az idősebbeknek eladható klasszikus képzőművészet, amiből amúgy a Szépművészeti igen rangos kollekciót szedett össze az 1900-as évek elején. Teljes olaszországi templomfreskókat hoztak el és örökitettek meg, ennek nagyrészét be is mutatták.
Ennek ellenére az Artmagazin még mindig érdekes volt, elsősorban a kitűnő papirnak, a kivételes minőségű fotóknak és a nagy, jól nézhető formátumnak köszönhetően. A tördelés lazasága szintén segitette a befogadást.
De miért a múlt idő? Hiszen a lap létezik, él és virul. Csakhogy összement. Pont annyira, hogy a nyomdaszámla érezhetően olcsóbb legyen, a magamfajta művészetszerető viszont végképp leszámoljon azzal, hogy ez nem egy üzleti vállalkozás.
Arra odafigyeltek, hogy semmi más ne változzon: a papir maradt az igényes fajta, a terjedelem nem csökkent, ugyanakkor igényesnek lenni csak úgy lehet, ha mindenben azok vagyunk. Érdemes megnézni a Gagosian magazinját: ott az volt a cél, hogy demonstrálják a galéria üzleti sikereit. Azt pedig nem lehet úgy, ha spórolnak, ezért iszonyú költséggel hozzák ki a legigényesebb magazinokat, amiket csak a föld látott, hiszen teljesen mindegy, hogy senki sem birja végigolvasni a könyvvastagságú számokat, a nyomdai igényesség jól mutatja minden pillanatban, hogy ők ott vannak a szeren. Az Artmagazin remélem, nem egy lejtőre került ezzel: először csak kisebb méret, aztán olcsó papir, végül döglődő tartalom...
A világ nem következmények nélküli, ezért részemről az újságot elraktam az eddigi szép helyéről a könyvespolcról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése