Aki simeri Szabó Dezső képeit, az most felsóhajthat: más is foglalkozik terepasztallal..A könyv nagyon hires képeket kreál újra egy terepasztalon úgy, hogy a lehető legjobban hasonlitson az eredeti képre. Ennek nem sok értelme van, mondhatnánk, de ez talán egyfajta tisztelet a régi klasszikusok előtt, amellett pedig jó móka.
Sokan szeretnek elbibelődni egy terepasztallal, mivel jó sokáig el lehet játszani a figurával, a háttérrel, a környezettel..Persze várható volt, hogy a könnyebben elkészithető, pl. kevés elemet tartalmazó vagy egyetlen központi mozivumot ábrázoló képek kerülnek sorra, és ez igy is van: Man Raytől Cartier-Bressonig sok érdekes klasszikus éledt újjá.
A könyv arra is jól reflektál, noha meg sem emlitik benne, hogy mennyire könnyű egy képpel meghamisitani a valóságot. A könyv készitői legalább hónapokat dolgoztak, és nem is akarják learatni a babérokat - ezzel persze Capára gondolok, akiről egyre több háttéranyag jelenik meg, amúgy hiába: hiszen a partraszállás fotói akkor is hiresek lennének, ha történetesen egy műteremben késziti el őket - noha erről szó sincs. Legutóbb épp az merült fel, hogy egy olyan partszakaszon fotózott, ahol nem is voltak harcok, csak csapatszállitó járgányokat vittek a partra. Még ha igy is volt, nem számit már, nem a valóságot kell lefotózni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése