2019. május 22., szerda

Gina Beavers a Moma Ps1-ben

Miután az előző bejegyzésekben jól megorroltam a Momára, elárulhatom, hogy a Moma PS1 vette át a Moma szerepét. A Long Islanden, de azért viszonylag gyors metrózási távolságra lévő intézmény, ami egy volt iskolában működik, teljesen jól hozza a kortárs művészetet. Régi gyárépület jellegű épülete elég indusztriális egy kortárs művészeti bemutatóhoz, a kinálat pedig sokszinű és friss. Összességében 4 emeleten terpeszkednek a kiállitások, a hely óriási, bár el nem tudom képzelni, hogy télen fűtik a teret, szerencsére én májusban mentem.
Gina Beavers anyaga eléggé határeset lenne az "igazi" Momában, mivel a nőiséget maximálisan kiemelő képei valójában három dimenziós alkotások. A szempilla vagy az ajak épp annyira emelkedik ki a képsikból, hogy zavarba jöjjünk tőle, hogy ennyire jó festő-e az alkotó, aztán amikor rájövünk a turpisságra, akkor sem haragszunk, csak megfejtettük a látványt. Nem mondanám, hogy nagyon sokfedelű alkotásokról van szó, de annyiból mégis érdekes kisérletek, hogy szépen beleilleszkedik a képsikból kiemelkedő aloktások hosszú sorába. Mondhatnánk úgy is, hogy Gina biztosan áttanulmányozta a művészettörténetet, ez pedig nem éppen rossz ajánlólevél, mégha a téma nem is érné el amúgy az ingerküszöböt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése