Linda a 70-es években nyitotta meg a galériáját, de nem pénzkeresés céljából. Sőt, amikor beindulni látszott az üzlet, akkor visszafogta az eladást. Helyette beszélgetéseket szervezett, művészeket karolt fel. Párszor költöznie kellett a galériának, ahogy egyre drágábbá váltak az ingatlanok New York-ban. 1986-ban igy is be kellett zárnia a galériát, akkor filmkészitónek állt, pár éve viszont elinditotta a Project Eats-et, ami arról szól, hogy háztetőkön, nem használt helyeken ehető növényeket termel.
Az utóbbi években nagy divat lett a városi növénytermesztés, egyrészt a zöldségek drágulása miatt, másrészt azért, mert a helyi közösségeket össze lehet tartani egy efféle foglalatossággal. A palánták nem túl drágák a kész növényekhez képest, és nem sok segitségre van szükségük a növekedéshez.
A Frieze művészeti vásáron is megjelentek ezek a növények, ahol egyértelműen a menő kategóriában próbáltak hóditani. Ugyanis az sem feltétlenül mindegy, hogy a növények életútja is követhető, olyannyira, hogy a vásártól csak pár kilométerre nőttek ezek a növények, egy viztisztitó mellett.
Mivel én is termeltem már otthon epret, paradicsomot, tudom, hogy mennyire más ez, mint a boltban vett: onnantól kezdve, hogy megjelenik a termés, az ember már tervezgeti, hogy mikor szedje le, öntözi, foglalkozik vele. Jó móka, kár, hogy nálunk kevés helyen látom, pedig nem kell hozzá Margitszigetnyi föld...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése