Nancy Spero a Moma Ps1-ben

Ez egy nagyon érdekes kiállitás. Nancy Spero 1926-2009-ig élt, és ő is azok közé az amerikaiak közé tartozik, akik a 2. világháború után Párizsban alkottak. Akkori munkái kollázsok, amolyan Max Ernst-es de másfelől meg szövegközpontú kisérletek, amik nagyon érdekesek. 1966-ban viszont visszaköltözik New York-ba, és 72-ben megnyitja az A.I.R galériát, az első független, nők által működtetett galériát. Innentől műveiben jobban foglalkozik a női testtel, ókori mitológiát idéző ábrázolásai talán készülhettek volna ezer évvel korábban is, de később ezekhez a rajzokhoz nőiséggel foglalkozó szövegeket illeszt.

Feministaként is aktiv, és szerteágazó kapcsolatokat épit ki mindenkivel. Szerintem ennek is köszönhető ismertsége, a galérián keresztül pedig jól tudja érzékeltetni akár politikai véleményét is. Ami számomra fontosabb, hogy a Párizsi modernizmus, Braque ugyanúgy hatott rá, mint akár a vietnámi háború ellen tiltakozás, vagy az ókori ábrázolás. Művei igy nagyon sokrétegűek és nem azonnal adják meg magukat. De hogy inspirálóak, az egészen bizonyos, ugyanis ezeknek a képeknek segitségével gondoltam át az új sorozatomat...