2019. május 8., szerda

Reigl Judit a Várkert bazár kávézójában

Válogatás a Makláry gyűjteményből alcimet viseli a kiállitás, lévén ő volt az, aki visszahozta itthon a köztudatba a festőnőt. De mi a túró ez a Várkert Bazáros helyszin? Hát persze, a Ludwigban már volt életmű kiállitás, ez meg nem az. Az a történet, hogy a Várkert bazár felújitásakor a régi vizgépházat is felújitották, de nem tudták, mi legyen ott. Kávézót, szükségtelenül puccos kávézót nyitottak, de azért kicsit snassz lett volna, ha csak egy kávézó van ott, ezért valaki kitalálta, hogy vigyenek kiállitást oda is. No de a tér nem igazán alkalmas erre - vetették fel, de hiába, mert amit egyszer eldöntöttek, az el lett döntve. Ezért is ingyenes ez a kiállitás: ezért nem hiszem, hogy bárki fizetne. Először is: a kávézó lóbetűkkel hirdeti magát, a kiállitás egy szemérmes papirfecnin mutatja, hogy a bejárat a pincében van. A pince viszont - mily meglepő, nem egészen kiállitási célra készült. Ezért apró képeket, fotókat, rajzokat raktak oda, amivel nincs is baj, egyfajta bevezető lehet. Csakhogy megérkezünk egy nagyobb térbe, és ott sajnos elakad a kiállitás.
Egész pontosan egy André Breton levelet látunk plakátméretben, körülötte pedig a nagy semmit. A másik oldalon is a nagy semmi látható, meg a plakátnak a magyar forditása. Ami egyébként egy magánlevél.
Mi történhetett? Sajnos kiderült, hogy mégsem elég nagy a Makláry gyűjtemény ahhoz, hogy egy ekkora teret belakjon képekkel, de valamit azért akartak kirakni, mégiscsak kiállitás van...Ez elég gagyi, és feltünő is.
De az igazi bajom nem is ez. Nem várom én el Maklárytól, hogy millió képe legyen Reigl Judittól, hiszen ami van, az is épp elég sok egy magángyűjteménybe. Viszont ez a - kiállitásnak azért nem nevezném- bemutató egyáltalán nem mutatja meg a festőnő képi világát. Egy-két pillanatban azt hisszük, hogy mintha, de annyira kevés a kép és annyira sok a maszlag, zegzugos a tér, hogy az egész értelmezhetetlen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése